Ruszka Zsolt: Együttérzés

Történt egy nap, hogy a hegyekben élő 75 éves Buddhista szerzetest felkeresett egy 28 éves fiatal ember. Elpanaszolta mennyit szenvedett az édesapja miatt, aki csak szidta, verte, szinte mindegy volt mit csinált. És ö most azért jött ide, hogy segítsen neki a szerzetes bosszút állni az édesapján. Az öreg meghallgatta a fiút, majd ezt mondta neki.

- Rendben. Segítek. De egy feltétellel csak.

- És mi lenne az? Kérdezte a fiú.

Elmegyünk minden nap és megfigyeljük édesapádat minden nap. Egy héten át. Úgy, hogy nem láthat minket. Ha ebbe beleegyezel akkor, csak akkor segítek neked.

A fiú nem nagyon értette, mit akarhat a szerzetes, de benne volt a dologban. Minden áron bosszút akart állni.

Így tehát elmentek a fiú lakásához, és kibérelték a szomszéd szobát. Ahonnan kilátás nyílt az udvarra.

A fiúnak még volt két testvére, és az édesanyja is az apjával élt. Első nap azt látták a férfi ordít a feleségének, majd pofon vágja az egyik gyereket. Mikor munkába indul leordítja a szomszédot, szidja a taxi sofőrt mert késik. Mikor hazajön szidja a főnökét majd a feleségét. Mert nem jó a leves. Majd a szomszédot küldi el melegebb éghajlatra, mert megkérdezte tőle mit ordít. És így ment ez egész héten.

Egy hét után visszatértek a hegyekbe az öreg szerzetes otthonába. Ekkor az öreg azt kérdezte a fiútól?

- Még mindig bosszút akarsz állni édesapádon?

- Még kérdezed? Látod mi szenvedést okoz mindenkinek. Gonosz a velejéig gonosz, legalább elnyeri méltó büntetését.

A szerzetes ekkor ezeket mondta.

- Gondolom láttad, nem csak veled bánt úgy ahogy bánt, hanem szinte mindenkivel. Tehát nincs itt semmi személyes dolog.

A fiú szeme hirtelen kikerekedett.

- Nincs semmi személyes? Csak nem azt akarod mondani, hogy nem velem volt baja?  Személyesen.

- De pontosan ezt akarom mondani. És mivel intelligens vagy megértetted.

- Akkor miért csinálta amit csinált?

- Mert magával van baja fiam. Magával.

A fiú hatalmas sírásban tört ki. A szerzetes hagyta. Gyengéden átölelte. És megköszönte Milarépa szellemének a segítséget.

A fiú lassan elcsendesedett. Majd ennyit mondott.

- Édesapámnak nem az én gyűlöletemre van szüksége. Inkább az együtt érzésemre.

-A szerzetes meghajolt a fiú előtt. Majd ezt mondta neki.

- Akkor kezdhetjük?

A fiú mosolygott. - Becsaptál. De jól tetted. Lehetek a tanítványod?

A szerzetes meghajolt. - Igen.