Ruszka Zsolt: Egyperces egy végrendeletről

Tíz éve élt tolókocsiban. Ágyba egy cseléd fektette. Dúsgazdagok voltak, de a balesete után a férje épp hogy megtűrte. Két gyereke is teljesen elfordult tőle. Mivel az ingatlanok nagy része az ő nevén volt, mindent latba vetettek azért, hogy megszerezzék. Rohamosan közeledett a tárgyalás napja.

Egyetlen örömét egy galamb etetésében lelte. Minden reggel, miután tolókocsiba került kikerekezett a konyhába és mivel felérte az ablakot, kinyitotta, majd búzát, kenyérmorzsát szort a párkányra. Ezen a reggelen is ide vezetett első útja. Kinyitotta az ablakot, de a galamb sehol sem volt. Csak egy toll, feküdt a párkányon. Nézte, nézte az eléje táruló látványt. Mélyen megrendítette. A halált jutatta eszébe. Eddig menekült ettől a gondolattól. Most viszont nem volt már ereje elmenekülni. Életében először belegondolt abba, hogy bizony ő is megfog halni. Hirtelen lepergett előtte az egész élete. Hallgatott a szüleire, jogot végzett, pedig mélyen belül nem ezt akarta csinálni. Ezután férjhez ment egy sztárügyészhez, szült két gyereket, hozott egy csomó áldozatot értük, és tessék itt a köszönet. Még a szülei is elfordultak tőle, a férje és a gyerekei mellé álltak. Ő már nyűg, mivel nem tud teljesíteni, nem tud pénzt keresni.  Hirtelen rádöbbent, nem is a haláltól félt, inkább attól, hogy nehogy kiderüljön elpazarolta az életét. Eszébe jutott Jézus szava, amit a Bibliában olvasott, de sosem értette, mit jelent. Eddig. - ,, Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de LELKE kárját vallja? ,,

Rátört egy mély fájdalom. Hagyta. Beismerte magának mindennel foglalkozott csak önmagával, saját lelkével nem. Rátört egy mély sírás. Zokogott. És egyszer csak arra lett figyelmes, a belsejében egy hang arra biztatta, hogy táncoljon. – De hát béna vagyok, hogy táncoljak- futott át az agyán, csakhogy a hang egyre erősödött. Behunyta a szemét, és egyszer csak a képzeletében kezdett el táncolni. Táncolt egyre gyorsabban egyre örültebben, s egyszer csak fájdalmat érzett a térdében. Kinyitotta a szemét és nem hit neki. A valóságban is táncolt, ő aki tíz éve volt béna. Nekiment az ajtónak, innen volt a fájdalom. 

Aznap este, amikor a szülei, férje gyerekei jöttek egy ügyvéddel, a várva várt végrendeletért, a tolókocsi üressen állt benne egy madártól meg egy level melyen  ez állt:

- Mindent rátok hagyok, de tudjátok meg azt, élek, és elmentem megkeresni a LELKEMET.

                                                                                                               fotó - Steigerwald Tibor: Hagyaték