Májusi feltöltődés

Az Irodalmi Kör májusi meghívottja Márkus András szentszéki tanácsos, katolikus pap-költő, aki Szakralitás a költészetben – Sík Sándor lírai világa címmel tartott előadást, majd kötetlen beszélgetéssel folytatódott a délután. 

Borbáth Sándor: Őszinte

Bárcsak te ébresztenél

minden áldott reggelen!

Forró csókkal keltenéd életre

dermedt testemet;

csóktalan, száraz ajkakkal

a lét elviselhetetlen,

kietlen sivatag

és meddő homok csupán.

Szívem elhagyott szigetének

egyetlen rózsája lennél,

azt is leszakítaná

egy könnyed nyári szél,

ott heverne száraz sziromként.

Taposs rám,

lépegess múltamon!

Vagy légy kavics,

mely felkavarja a tiszta állóvizet!

Gyűrűket fodrozva a friss víz tetején.

Amikor csak egy lépés hiányzott,

te kettőt hátráltál.

Ujjaink kicsúsztak,

nem találom az irányt;

az őszinteséged ma jobban fáj,

mint a hazugság vagy a magány.

Ruszka Zsolt: Lecke

Halál dacolok

veled-miattad lettem

életszerető.

                                                                                            Fotó: Steigerwald Tibor - Zöldben

Ruszka Zsolt: Jeruzsálem síratása

Mindannyian Egy

Atyának gyermekei

vagyunk-Krisztuskönny.

                                                                                                     Fotó: Steigerwald Tibor - Kapcsolat-ok

Ana Blandiana: Ballada

Más Annám nincsen,
magam falazom be,
de véget vetni ennek, ha nincs tovább,ki mer,
mikor nem omlik le magától a fal
bár taszítja egy hatalmas,
alvajáró buldózer,
mely nyomul előre a rémálomban.
S falat húzok ismét,
mintha hullámot emelnék,
és másnap újból,
harmadnap újból,
negyednap újból,
egy kolostort, mely folyékony,  ragad,
s arra ítélték: a parton összedőljön -
s falat húzok ismét,
ó, mennyi mész
és tégla megmarad,
de nincs megállás,
jön egy látomás,
halvány,örökmozgó,
mit betemet az álom:
más Annám nincsen,
sőt magammal titokban
csak egyre ritkábban
találkozom.

Fordítás: Józsa Attila

Ana Blandiana: Út

Régi gerendák, sok csont, felemás,
öreg a húsuk már a mész alatt,
egy szú már homokos alagútat ás
egy kor fájába, amely megmaradt,

s csatornák, melyek leváltak a háztól,
sok fecskeszárny benne többé nem remeg,
de kit gyűlölj, ha nyög a fájdalomtól,
a hatalom hiányát ki bosszúlja meg ?

Ki tétovázik bejárni még egyszer
az egyetlen ösvényt, mely még létezik,
mikor az úthenger alatt, mint egy ékszer
az utolsó vers is széttörik,

mint homokszem, amely nem gyógyít éjjel
fájdalmat a megkövült időben?
Egy megkésett sikoltás rohad széjjel
történelmet koldulva cserében...

Fordítás: Józsa Attila

Ana Blandiana: Mint hullámok

Mint szokványos hullámok, mik hozzácsapódnak
egyazon helyhez, s visszatérnek ismét,
a régi gyilkosságok folytatódnak,
a közös pokolban egyre gyűl a szemét,

s bár lassult a ritmus azóta még,
unott a hóhér s cinkos az áldozat,
ugyanaz a megszokott, kegyetlen játék,
mely a világ  matricáiban ottmaradt,

s őrülten működik, teljes erővel,
a hatalom motorját hajtani igénye,
mint vér, mely csillagokat táplál hővel,
s kialszik benne birodalmak fénye,

s a részletek majd újból folytatódnak,
csak áldozatokban lesz majd ellentét,
mint szokványos hullámok, mik hozzá csapódnak
egyazon helyhez s visszatérnek ismét.


Fordítás: Józsa Attila

Borbáth Sándor: És aztán jött a tél...

És jött a tél
úgy furakodott közénk
jégbe zárt világ ,
amikor megszülettél
már sorsomba fogadtalak
tudtam hogy visszatérsz.
Mint a lenyugvó nap
sugárkoronából fonta
a hajad a szél.
Ahogy te és én
ahogy nevettél
majd miután
én és én
s a legvégén
csak Én ...
És ahogy elmentél
te és a tél ,
szálingó emlékek
havas szekerén.

2013