Borbáth Sándor: Mosolyod börtönébe...

Ahogy atomot hasítnak
ahogy percekből órákat
egy szeletet az életből,
mosolyodba ragadtam
ahogy ők láttak,
ahogy én láttalak
ajkad ajkamba haraptam,
öleltelek érintve szavakba
...
emlékeim rózsasziromba zárva
hangjegyekbe erdők illatába,
gyümölcszamatba faraglak 
napfénycsókba zárlak
könnycseppszivárványba,
csillaghullásba, csatakiáltásba
tengermorajlásba patakcsobogásba.

És nem múlik úgy el nap, ha szél 
vagy napfény simogat,
mint búzamezők együtt lélegzek veled
bennem létezel örök szerelem.

Ana Blandiana: Elégia

Kötözd be hiszékeny sebeimet
jóságos, gyönyörű tündér,
kifolyt a hitem lassan belőlük
s megfagyott, akár a dér.

Könnyű levelekből,melyeket gyűlölni
s szeretni nem késztet hatalom,
borogatást tegyél a homlokomra,
megbocsájtó, sárga asszonyom.

Szárnyak suhogásával kötözd be fülem,
feledjem a süvőltő repülést,
s hogy ne próbáljak megérteni többé,
takard be szememen a rést.

Engedd, hogy eső mossa meg a testem,
amelyet felszántott a csodálkozás,
fűszálak vörös nyelvével égessen
a máglyára-kívánkozás.

Írgalmazz aztán s a havazást hívjad,
hogy hulljon szakadatlan, hulljon,
fölöttem kegyesen a madarak lába
kereszteket írjon.

Fordítás: Józsa Attila

Ana Blandiana: Éjjel a szénában

A szénában éjjel
szilva, csillag-ágon-
néznék szerteszéjjel
halál, ífjúságon.

Hallgatás dombjáról
tücsök fonná múltam,
száműzve a holdról
agyamba vonultam.

Keserü illatok
visznek menekülni,
csendjében el tudok
hálásan merülni,

mintha énem, sorsom
meg se ismernének,
uralja sírásom
egy idegen ének,

mintha lelkem tövig
próbálnám aszalni,.
Maradhatnék végig
élni és meghalni.

Fordítás: Józsa Attila

Ana Blandiana: Vulkánok

Eljön majd egy évszak, amikor a földben
a kövek húsa megszárad és kihal.
Az ősz a bolygón, mint minden más időben
bevonja az erdőt sárga takaróval,

viszont a sárga lassú lesz és véges,
amíg a színe szürkébe nem bomolt,
persze, a tenger is hideg lesz és jeges
s cement-színűvé válik majd az égbolt.

A tárgyak megrémülve fognak ölelkezni,
évmilliárdok jégtömegében,
míg az utolsó fűszál fog rügyezni
a kihűlt vulkánok belsejében.

Fordítás: Józsa Attila

Ruszka Zsolt: Másság

Kiváncsisággal

zsongják körül, engedik

fürödjön fényben.

                                                                                       Fotó: Steigerwald Tibor - A nyár meséje

Ruszka Zsolt: önismeret

Önmagadat tedd

nagyító alá-élet bora

bennünk forrik fel.

                                                                                                           Fotó: Steigerwald Tibor - Borban az igazság

Ruszka Zsolt: Utópia

Be nem teljesült
szerelem- esőcseppek
mosta poros út.

Józsa Attila: Szikrák egy másik évre (haiku kötet,szemelvények)

Ars poetica

versben lélegzem---
a világ ütőerén
tartom a kezem...

Kortünet

rohanó század -
kalapom lesodorja
ritmusváltása...

Perspektíva

ha majd kilépünk
a saját bűvkörünkből,
résnyi lesz a fény...

XXl. század

templomok köré
imádkozó sáskákat
telepítettünk!

kompromisszum - olcsó vigasz

Fussál legalább!
Ennél a szintnél már
nem juthatsz alább...

Eszmélet

átvertek minket -
jégesővel mosták meg
a szemeinket!

Riadó (kettős haiku)

a mocsarakban,
akár bűnös lelkedben,
egyre gyűl a szenny -

zizegő nádak
közé ne lépj - útvesztő
-az Úr felé menj...

Ars poetica

lótuszvirágot
ültetek a költészet
vizes földjébe...

Április 1

lovak hajtanak
a tréfa világnapján
ponyvás szekeret!

Ars poetica

körülölelném
a világnak maradék
csodáit egy nap!

Paradoxon

tömeggé présel
össze az élet veled,
bár fogom kezed...

Lázadás

zászlórúdakra
véssük index alatti
himnuszainkat!

Fohász

Uram,lehelld át
lelkembe a létezés
misztériumát...

Fekete humor

vágy magas fokon -
homoktortákat sütünk
ünnepnapokon...