A szénában éjjel
szilva, csillag-ágon-
néznék szerteszéjjel
halál, ífjúságon.
Hallgatás dombjáról
tücsök fonná múltam,
száműzve a holdról
agyamba vonultam.
Keserü illatok
visznek menekülni,
csendjében el tudok
hálásan merülni,
mintha énem, sorsom
meg se ismernének,
uralja sírásom
egy idegen ének,
mintha lelkem tövig
próbálnám aszalni,.
Maradhatnék végig
élni és meghalni.
Fordítás: Józsa Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése