Kötözd be hiszékeny sebeimet
jóságos, gyönyörű tündér,
kifolyt a hitem lassan belőlük
s megfagyott, akár a dér.
Könnyű levelekből,melyeket gyűlölni
s szeretni nem késztet hatalom,
borogatást tegyél a homlokomra,
megbocsájtó, sárga asszonyom.
Szárnyak suhogásával kötözd be fülem,
feledjem a süvőltő repülést,
s hogy ne próbáljak megérteni többé,
takard be szememen a rést.
Engedd, hogy eső mossa meg a testem,
amelyet felszántott a csodálkozás,
fűszálak vörös nyelvével égessen
a máglyára-kívánkozás.
Írgalmazz aztán s a havazást hívjad,
hogy hulljon szakadatlan, hulljon,
fölöttem kegyesen a madarak lába
kereszteket írjon.
Fordítás: Józsa Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése