Ahogy atomot hasítnak
ahogy percekből órákat
egy szeletet az életből,
mosolyodba ragadtam
ahogy ők láttak,
ahogy én láttalak
ajkad ajkamba haraptam,
öleltelek érintve szavakba
...
emlékeim rózsasziromba zárva
hangjegyekbe erdők illatába,
gyümölcszamatba faraglak
napfénycsókba zárlak
könnycseppszivárványba,
csillaghullásba, csatakiáltásba
tengermorajlásba patakcsobogásba.
És nem múlik úgy el nap, ha szél
vagy napfény simogat,
mint búzamezők együtt lélegzek veled
bennem létezel örök szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése