Ruszka Zsolt: 2x1 perc

A mester és a siker

Történt egyszer, hogy a mestert ügyes bajos dolgai Pestre szólították. Hamar elintézte majd kapott az alkalmon és tanítványával városnézőbe indult. Sétáltak céltalanul majdnem másfél órát, a mester élvezte a nagyváros nyüzsgését. Mikor elfáradtak leültek egy padra a közeli parkban. A mester tanítványára nézett és tudta, hogy az összezavarodott. Mert a séta alatt, szinte minden plakát és kirakat azt harsogta velük szembe, légy sikeres, légy a legjobb, stb, stb. Ezek hatására a tanítvány elbizonytalanodott, hiszen a mester az egyszerűségre tanította. De a világ az mást zúdított a nyakába. Ezért aztán így szólt hozzá:

- Tudod fiam, ha most lenne egy nyomdám és egy repülőgépem, nem a sikerre biztatnám az embereket, hanem teljesen másra. Szórólapokat szórnék le a gépből, a következő szöveggel:

-Engedd meg magadnak azt a luxust, hogy beteg legyél, hogy depressziós legyél, hogy tévedjél. A tanítvány amikor ezt meghallotta, végképp ,,bolondnak,, gondolta a mestert és faképnél is hagyta. Inkább sikeres akart lenni, mint önmaga, és ennek meg is fizette az árát. Nemcsak önmagát vesztette el, hanem a sikerre való törekvésével lerombolta a teremtett világot. A saját életterét téve ezzel lakhatatlanná.

A külsőség mint eszköz

A tanítványok egy csoportja elhatározta, hogy meglátogatják Csíksomlyót. De a mester nélkül. Nem is szóltak neki és útra keltek. Éppen a reggeli Szentmise előtt fél órával érkeztek a kegytemplomhoz. Amikor beléptek, néma csend fogadta őket, meg egy öreg szerzetes, aki végezte a dolgát a sekrestyében és a szentélyben. Épp térdet hajtott, majd elballagott, eltűnt egy oldalsó ajtó mögött. A tanítványok nem értették, mi a csuda előtt hajtott térdet. Hiszen a mester azt tanította nekik, Isten bennünk van. Így tehát este, amikor hazatértek előálltak, elmondták hogy hol voltak, majd megkérdezték a térdhajtásról. A mester mielőtt megszólalt volna jót nevetett, a maga stílusában, majd ezeket mondta:

- Az öreg szerzetesnek a térdhajtás egy olyan eszköz, mint a hegymászónak a kötél. A hegymászó a kötél segítségével jut fel a hegyre, de amikor feljutott, sem dobja el, mert sosem lehet tudni, még kellhet. A térdhajtás is egy ilyen eszköz, amely alázatra tanítja a szívet.

Majd gyorsan hozzátette:

- Így jár mindenki, aki azt hiszi, hogy egy mester (másik ember) meg tud tanítani valamire. A lelki életben mindenki saját maga mestere. Rávezetni dolgokra, azt igen, de tőled függ mit kezdesz vele. A felelősség mindig egyéni.