Fájdalmas életek és hányatott rút sorsok,
hány sírva tépett lét s zokogó némaság,
veszejtett friss hajtás, zsenge, a csapás oly sok
és rányomja bélyegét a lelki szolgaság.
Hagyva és elhagyatva nemző vére által,
idegen kezére Őt galád mód taszítva,
az idegen ki segít sok mindent felvállal,
a szeretet hű lángját munkájával szítva.
Jaj neked te nemző ha elhagyod utódod
ha szegény is vagy, talán ez itt a megoldás?
Megszülted egykor, aztán leveszed a gondod,
hát a te gondod,sorsod nem a gondoskodás?
Most itt állunk mindnyájan réveteg elmével,
s mardos a késztetés, segíteni kéne,
segítségre lenni az egyetlen feltétel
és a bánat hulláma lelkünket feltépte.
Amit tehetünk, tesszük, egy csepp a tengerben,
és lehajtott fejjel sorban, némán távozunk,
egy kis öröm ha támad, nekünk már megérte,
az árvaság oltárán mindnyájan áldozunk.
Foto: Steigerwald Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése