Volt egyszer Korea déli részén egy kis falu. Itt lakott Csung, a híres zen mester. Annyira szigorú volt, hogy alig akadt tanítványa. Most éppen öt ember élt vele a legnagyobb szegénységben és szigorúságban. Csak meditáltak és dolgoztak. Havonta egyszer pihentek egy napot.
Történt, hogy látogató érkezett hozzájuk. Egy ismeretlen koldus kopogtatott be, szállást és élelmet kért. Tanítványai meglepetésére a mester olyan szívélyesen és szelíden bánt vele, hogy ez kiborította őket. Mikor a vendég továbbállt, nem bírták tovább, és kifakadtak:
- Ki volt ez az ember, hogy ilyen szívélyesen bántál vele? Velünk meg mindig olyan vagy, mint a pokróc.
- Egy megvilágosodott, egy Buddha (Felébredt) volt- válaszolta a mester.
A tanítványok hitték is, meg nem is a mester szavait. Egy koldus, aki életében nem meditált soha, hogy a fenébe lehet így megvilágosodott?
A mester kiolvasta a gondolataikat és mosolyogva így szólt:
- Látjátok, csak az ostobaságotok miatt vagytok a tanítványaim. - Majd hozzátette: - A szél is ott fúj, ahol akar...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése