2017. június 25., vasárnap

Saját írói-költői világom bemutatása: Ruszka Zsolt



Ruszka Zsolt: A rabbi és a nagyzolás

   Izraelben élt egy ember, aki arról volt híres, ő a világ legnagyobb nagyzolója. Eljutott hozzá a hír, hogy van egy rabbi, aki ismer nálánál nagyobb nagyzolót. Felkerekedett hát, megkereste a rabbit és így szólt hozzá:
- Rabbi, hallom te ismersz valakit, aki nagyobb nagyzoló, mint én. Kérlek, hozz össze vele, mert le akarom győzni.
A rabbi jól belenézett az ember szemébe, majd így szólt:
- Igen, ismerek valakit, aki nálad sokkal, de sokkal jobban tud nagyzolni. Ő az Isten maga, fiam.
Az ember meghökkent, azt sem tudta, erre mit válaszoljon. A rabbi szépen elővette a Bibliát, kinyitotta Jób könyvéhez, feltette a szemüvegét és olvasni kezdett:
- "Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre? Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott utat a viharfelhőnek, hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra, ahol ember nem lakik, hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban zöld növényt fakasszon?" ( Jób 38, 24-27)
Az ember életében először beismerte magának, nagyzolásban bizony az Isten messze felülmúlja őt. De még fel sem ocsúdott teljesen, amikor a rabbi, látva az ember meglepetését, nevetve így szólt:
- Fiam, nem az a fontos, hogy az Isten nálad nagyobb nagyzoló.
- Hanem mi? - kérdezte az ember egy kicsit félve.
- Az, fiam - szólt a rabbi -, Isten veled szeretne a legjobban nagyzolni, téged akar kiállítani ország-világ elé, és veled akar dicsekedni. Íme egy ember, akit Én neveltem, Én tanítottan szeretetre, bölcsességre, tudományra. Vajon így élsz-e te, fiam, hogy az Isten dicsekedni tudjon veled?

Ui. Tehát dicsekedni szabad, sőt kell is, de annak tudatában, hogy van Valaki, akit ebben sosem tudunk elkerülni.

2017. június 20., kedd

Ruszka Zsolt: Szentenciák



A mester mondta:

Az hogy létezünk, önmagában nagy kereszt is. Ennek elfogadása nem elég engesztelés?

Fessétek meg saját Krisztus arcotok.

Isten a hitetlenségünk miatt áldozta fel a fiát. Ha elhittük volna szeretve vagyunk, nem kellett volna Jézus kereszthalálának megtörténnie.

A vágyad miatt nem találod a csendet.

Éld meg sebzettséged.

Nem engedem meg senkinek, hogy elrontsa az utolsó napjaim. Élvezni akarom minden percüket.

Szüntesd meg az emberi kapcsolatokban, az alá és felé rendeltséget.

Hirdetni könnyebb mint élni.

A hit az a kezdet csak. Éljed, vagy inkább állj félre és hagyd élni benned.
Jézus azért halt meg, hogy szabaddá válj Isten szeretetétől.

Hallgassátok mindennap a harangokat.

Minek önteltséget kialakítani, ha úgyis meghalunk. Ezt tudva egyszerűen élek.

A hit értéke éppen a bizonytalanságában rejlik.

Aki szereti a hegyet, azt a hegy is szereti, és magához vonzza örökre...

Csak az olyan cselekedetek érdekelnek amelyben benne volt az ember szíve, és lénye teljesen.

Mindenki szinte kivétel nélkül fájdalom nélküli gyógyulást szeretne, ilyen viszont nincs.

Keresem azt az embert aki nem mond semmit, aki csendben marad. Aki sóhajtozik, de nem beszél.

Ne mestereket, tanitókat keress. Válj igaz emberré.

Nincs már rám szükséged, menj békével, és szórd szét a világba az igazság fényét.

Éretlen fejjel ne kezdj soha kapcsolatot az Istennel.

A saját székletedet sem tudod akarattal befolyásolni, nem akkor végzed amikor akarod. A
szívverésed sem az akaratod szerint működik.

Az emberek szexuális szokásaival való foglalkozás, éppen akkora intimitást igényel mint a gyónás.

A mélyebb lelki élet sosem a csodákat helyezi a középpontba.

Minden ember értéke annyit ér amennyire hagyja, hogy az Isten éljen őbenne.

Magunkra is előitélettel tekintünk, nem hogy másra...

A nevelés abban áll, hogy támogatod azt akit nevelsz, abban, hogy azzá váljon aki akar lenni. Minden veszélyével együtt.

Egy bűn van, visszautasitani a kegyelmet.

Kell-e az éjszakának bocsánatot kérnie a nappaltól?

Csak azt tudom megmondani mit ne tégy.

Egy dologban segitek. Arra hogy rádöbbenj te is meg tudod oldani.

Engedjék egymást, hogy visszanyerjétek magatokat.

Az igazi szabadság az belül van.

Keresétek azt a nyelvet, amit mindenki ért, a szeretet nyelvét...

A szigorú önkritika megöl, a humoros és szeretettel használt önkritika tanít meg biztonságosan szárnyalni.

Aki megtanul meghalni annak a halál nem akadály, hanem a legnagyobb jó ami létezik.

Add meg magad a halálnak, s akkor meglátod, mi az, ami benned nem hal meg soha. De emellett azt is meglátod, aminek meg kell halnia. És azt hagyd meghalni.

Már nem megyek sehová, hazaérkeztem.


Para Olga: Boldogság szigete



lemehetsz a Földről,
párját nem találod…
e kis sziget a Múltból
hol még föllelhető
minden régi ósdi
elképzelhető 

még az út is a régi
ősidők óta…
ezen jártak Ady
bús magyarjai
Lele ősei.

szigete a múltnak
hová vágyva jönnek
a jószívű Nyugat
jámbor lelkei

érdekes az útjuk
utazás Időben,
no de nem előre
hanem hanem hátra
utazás Jelenben
de vissza a Múltba
s más Időzónába

ezért is vagyunk mi
csodabogarak
a Nyugat szemével
érdekes szomorú
szörnyű de igaz
az idő itt mindig
egyhelyben marad

ugyanazon úton
kopik a csizma
-a gumi-
no nem túl elegáns
európai
csak amolyan ősi
mint a gondolatok

sok fejben még ma is
úgy
fortyog e folyadék
hogy félreálljon a
káposztásfazék

ide is besüt az
Isten sugara
s szivárvány is van az
égen néha- néha

minek akkor nagybetűs
Szivárvány Napsugár
Napsugár Szivárvány
az pénzbe kerül sokba
sokkal olcsóbb mulatság
a sok-sok magánkocsma
de ki törődik ezzel
ezek „piti” ügyek
s ne vedd a szívedre
ha nem szívügyed

erővel észt tudományt
nehéz terjeszteni
hol megreked a vágy
ahol a Semmi

vagy alig több annál
s ha telik erre-arra
legyen ám cifra „csicsás”
lelei szoknya

mivel mutathatod
magad az Isten házában
s néha-néha olykor
a lelei bálban

de legutóbb már ott se
hisz az már csak egy rom
Minek neve régen
volt kultúrotthon
modern mai ifjak
tették olyanná
Amilyen
amilyen

szégyellem leírni
hogy igazán milyen

közönyt szül itt minden
-csak tollam tiltakozik-
és minden konkrét tény
Versbe kívánkozik

itt szárnyát szegik a
repülni vágyóknak
s ha van szülőfölded
oda is elmehetsz…

az a fő hogy legyen
tele has jó tüdő
itt áldott jó még a
lelei levegő

nem veri fel csendjét
sem vonat sok kocsi
aki itt él csendjét
csodálja élvezi

s „hepehupás Szilágy”
minden régi átka
rátelepszik olykor
nagyon itt a tájra

elhagyott és árva
a tövisháti ember
hamar beéri az
ócska közönnyel

félválláról venni
minden-minden dolgunk
talán itt esett meg
Pató Pál esete

a kocsma biz hangos
sok tüdőt csak bele
és győzze csak tollam
sorban elmesélni

hogy mitől is kell itt
néha- néha félni
attól hogy jó tetted
visszájára fordul…

ily aranyos sziget
nincsen sehol párja
Múltat nézni gyertek
Időutazásra

vissza az időben
itt még minden régi
a dal a fejekben
s szárnyaszegett vágyak

nem érlel itt senki
talán nemes vágyat
hogy egyszer talán jobb
lesz de hát minek

hisz e mini ország
a Boldogságsziget

(Lele, 1994. június 10 )

2017. június 15., csütörtök

Józsa Attila: Kilátás a gödör fenekéről

     Az utóbbi hetek felpörgött ritmusából kezdett kiütközni a fáradtság, alig vártam, hogy leüljek a parkban egy órát, mielőtt indulnom kell a tanfolyamra.  Korán futott be a vonat, a hirtelen ajándékba kapott szabadságot ízlelgettem, próbáltam átélni minden pórusommal.  Figyeltem a járókelők arcát, boldog voltam, hogy hozzájuk képest én sehová nem sietek, kiszűrtem a sok féle zajból a madarak csiripelését, fogadást kötöttem magammal, hogy hány félét fedezek fel egy óra alatt.  Ahogy telt az idő, újabbak és újabbak bukkantak fel, eszembe jutott, hogy két kiflimet, amit ebédre hoztam, megoszthatom velük.  Galambok vettek körül szép számban, de elriasztották őket a szemtelen, élelmes verebek.  Próbáltam ismét közel csalogatni, nem sok eredménnyel.
     Negyedórám volt az indulásig, mikor felálltam a padról.  A brassói traktor-gyár parkjának sétányain görkorcsolyázók suhantak tova, kis gyerekek hajtották biciklijüket, fáradt szülők, vagy aggódó nagymamák kísérték őket.
     Eldöntöttem, bámészkodok egy keveset a vonatállomás tarka tömegében, mielőtt elindulnék. Készültem leereszkedni az aluljáróba, mikor szemembe ötlött a mindennapos, mégis döbbenetes látvány.  A közeli padon hozzávetőleg 16 éves, jó alakú, szép arcú cigánylányt láttam kábítószerezni.
Bamba tekintete a semmibe révedt, szép arca kifejezéstelen volt.  Megrezdült egy belső hang, amelyen magam is meglepődtem.  Óvatosan közelítettem hozzá, semmilyen hátsó szándék nélkül.  Nem vettem észre mozdulatomat, fejét lehajtva indult be az alagútba.  A sötétben meg mertem szólítani, nem érdekelt, hogy valaki meglát, vagy sem.  Kérdésemre, hogy miért csinálja, váratlanul kitárulkozott, mint virág, amikor szirmait kibontja.
     Elmondta, szeretne megszabadulni ebből a hálóból, amelyben két éve vergődik, de nem bír. Szülei verik állandóan,  nem járatják iskolába,  pedig ő szeretett volna megtanulni olvasni, számolni. Sohasem tudott felnézni rájuk, naplopáson kívül egyebet nem tanult tőlük.  Próbáltam megértetni vele, valamilyen kezdetleges állás után is nézhetne, a munka nem szégyen, bevállalhatna kéthárom lépcsőházat kitakarítani.  Aztán rájöttem: teljesen értelmetlen fáradozásom.  Kicsúszott a számon: megérdemelné ő is, hogy a szerelem szele arcába fújjon...
     Mintha nem értette volna, mit mondok.  Szorított az idő, csokis kiflit vásároltam neki.  Mikor elbúcsúztunk, végtelenül szomorú tekintete mintha ostorozott volna...


2017. június 7., szerda

Ruszka Zsolt: Muzsikus


belső hangszered
kereszt is egyben nem csak
öröm forrása

                                                  Foto: Steigerwald Tibor


2017. június 1., csütörtök

Sz.Orosz Mihály: Felhők fölött


(A gyerek, ki még hisz az álmokban)

Fák alatt ülök, tekintetem a fény
Vibráló tánca egyre elragadja,
Arcodat látom szépséges égi lény
Ahogy felhők közt játszol egymagadra.

Tündérország ezüst hegyei között
Köd-fátylat szór rád vizek zuhatagja,
Talán a fodros, messzi felhők fölött
Minden szép és jó, nem hazug és csúnya.

                                          1963


                                                                                                    Foto: Steigerwald Tibor

Para Olga: Zsákutca

képzeletemben is
im bo lyogsz

zsákutcákban
tá mo lyogsz

oda én nem megy
ek veled

hűségem nem
végtelen

(Szilágycseh, 1999)