Ruszka Zsolt: Ajándék

Megfagyott virág,

álmaimat melléje

akasztom dísznek.

Sz.Orosz Mihály: A remény

Hullanak, mind lehullanak a tájban,

lassan libegve a csupasz föld felett,

szétszóródva az őszi hervadásban,

csak hullanak a sárgult falevelek.

És az elmúlás mély-vizébe lát,

ahogyan árván halad át az égen,

fényében didergőn állnak a fák;

a Nap mint átszáll a sárga vidéken.

Majd megérkezik az ólomszínű est

és a fák könnye a földre lecseppen.

A szív, szívben menedéket keres,

s remény bolyong a végtelen éjben.

Ruszka Zsolt: Lelki élet

Téblábolok, miközben ismeretlen vizekre evezek,

a táj gyönyörű, de én csak ismételgetem a nevedet.

Éjszaka kikötöttem egy csupasz sziklához ladikom,

csillagok közt járva kezed nyomait kutatom...

Vihar lesz az óceánon, a közelben senki sincs,

magányomban a szívemről lehullott minden bilincs.

Orkán tombolt, az égbolton villámok cikáztak,

szívemben a gondolatok csúnyán bőrig áztak.

Nevetek magányomban, és kacsintok a holdnak,

nem tudom, hogy mit fog hozni majd a holnap.

Ezért egyre inkább a jelenben élek,

s Istentől minden nap csak egy csókot kérek.

Sz.Orosz Mihály: Lázadók leszármazása vagyok

                            Ady Endre emlékére

Lázadók leszármazása vagyok,

fejemre hullnak vérző csillagok,

szívem sóhajok ezrétől remeg,

lelkemet ülik síró fellegek.

Az elnyomott gondjától vagyok bús

amint az ég, ha felhőktől borús,

ha néha a víg-öröm elered,

örülök én is, hogy örülhetek.

Ha kérditek, hogy most hol vagyok?

elemésztenek vesztes háborúk.

De ha meg unod szegénységedet,

a harcba akkor teveled megyek.

Vállamra veszem fakó éltemet,

ha eltaposnak újra éledek!

És hogyha szidnak nem hallgathatok,

hogyha rám törnek, visszavághatok!

Szívem sóhajok ezrétől remeg,

lelkemet ülik síró fellegek.

Fejemhez csapódnak vérző, bús dalok,

lázadók származása én vagyok.

Közönségtalálkozó: Lukács sándor (Lucky )

A kör ez évi utolsó közönségtalálkozóján Lukács sándor (Lucky ) grafikus művész életútját mutatta be László Károly (Puki bácsi) Pro Urbe-díjas színművész.

                                                                             Foto: Szente Csaba János

                                                                                                                          

Demeter Mária: Az utca végén

Még elérhetem –

Vakító fényeséssel

zuhog le a nap.

Para Olga: Ha mégis

ha esküm ellenére

mégis visszatérek

ki tudja

ma még…

bezárom az ajtót

emberek

nem leszek otthon

senkinek

lelkem még

nyitott könyv

de bezárom

senki benne

ne turkáljon

nincs joga

senkinek

nem leszek otthon

ne keressetek

ne sajnáljatok

irigyeljetek

(1984. nov. 14.)

Dévai zarándoklat 2017

                                                                            Foto: Sándor Attila

Mészáros Mária: Jóságos tündérek

Csak jöttek, jöttek,

jődögéltek az úton,

az öregasszonyok,

fehér kötényben.

Dolgos kezük,

összefonva.

Ünnepélyesen

tértek be

a menyasszonyi 

házhoz,

hogy laskát

gyúrjanak

a lakomához.

Agyondolgozott 

kezükkel

gyúrták, nyújtották

az áldott tésztát,

mely immár

felvágva,

kerül

fehér, patyolat 

ruhára.

Este csendben 

elvonulnak.

Álmukban 

mosolyognak.

Tordaszentlászló,  2012.06.21.