Kedvesem alszik-
és az álom,
puha pilleként
körüllengi.
Álmában mosolyog.
Olyan szép,
nyugodt és csendes.
Angyalok szövik
köré védőn
az ezüstfátylat
és elröpítik
messzire.
S mire a reggeli nap
sugarai megtörik
a varázslatot,
szép szemet
kinyitja,
figyelmét lassan,
a mára igazítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése