2018. július 31., kedd

Ruszka Zsolt: Szentenciák 2.


A mester mondta:

A természet a maga folyamataival, a legnagyobb tükre az emberiségnek.

Isten szeret, a többi rajtad áll.

Isten elsősorban önmagáért létezik. Ő a lét maga. Mi pedig benne élünk mozgunk és vagyunk.

Visszaköszön a sötét középkor, az összes szörnyűségével együtt.

A bárka az a föld a bolygó amelyen élünk. Rajta növények állatok, ember. Noé pedig tudta ez az egy világ van, nincs más, ezt kell óvni védeni.

Itt az ideje új ima módszereket tanulni. Ez lehet a tánc is. Kipróbáljuk?

Ekkorát változott volna Jézus?

Vigyázz a hegy és a Nap mindig itt vannak.

Mert hiába szeret az Isten, ha mi magunkat nem.

Nem arra figyelt mit vesztett, hanem arra mi maradt. Ami van az érdekelte, nem ami nincs.

A természet követeli, sőt visszaveszi tőlünk azokat a jogokat, amitől megfosztottuk.

A valóság olyan amilyen, de mi mindenáron meg akarjuk szépíteni....

Mert még mindig mást akartak követni, sem hogy önmaguk legyenek.

Nem merünk boldognak lenni, mert a társadalom rögtön keresztre feszít.

Mélyen hallgatott róla. Ezzel mondott el mindent, intelligens ember volt.

Úgy élünk a földön, mintha más élő dolog nem létezne rajtunk kívül.

Az internet az emberiség közös Wc-je.

Nem Irányítani kell az életet, hanem élni.

Egy ember vagyok mély gyökerekkel, és hatalmas szárnyakkal. A semmi gyermeke.

Kérjétek meg a szelet hogy kulturáltan fújjon. Lássuk fog-e?

                                                                                                   Foto: Steigerwald Tibor


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése