Kertem elvadult virága,
illatos lonc, oh te drága!
Szirma szikrázik az éjben,
csillageső a holdfényben.
Virágait bontogatva,
uralkodik udvaromba'.
Szorongatja a nagy meggyfát,
átöleli a derekát.
Szőlőlugast sem kíméli,
levélsátrát ékesíti.
Már a dróton kanyarogva,
leskelődik; ,,Hol a rózsa?''
Átszaladna kis időre,
gondtalan tereferére,
de a rózsa mélyen alszik,
összevonta a szirmait.
Mint Tejúton a csillagok,
sok virág az éjben ragyog.
Bódító illatuk ontják,
kacagó reggelt várják.
Kolozsvár, 2014.08.02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése