Türkíz pirkadattól havaslila alkonyatig az égbolt – duzzadó vitorla – telt hömpölygéssel fenntart és visz magával, míg horgonyt vet a nap, tenyeremben szívem dobogása, hogy megpihenjen…
Éppen szél járását követi a hold, ezüstjével alakját vetíti, egyszer csak Holvoltholnemvolt éjkék partja símul szemhéjamra. Álom? Vénülő boldogsággal érkezem a nesztelen fordulásba. Békesség van.
Mint ringlispílen
csillogó hókeringő
lelassulásig.
2019. január 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése