Józsa Attila: Emberöltő

Para Olgi néni születésnapjára, sok szeretettel

Míg csónakod evez a "vad vizeken"

s az  Öröm számtalan tengerén át,

bekötnék életed csokrába

még hetvenegy szál ibolyát!

Mészáros Mária: Kikelet havában

Érkezik a tavasz

A vadgalamb megjelent,

elűzte a hideget.

Kopár ágon hintázik

jókedvűen napozik.

Nézegeti kit válasszon,

párjául e csodás napon.

Addig-addig válogat,

míg majdnem hoppon marad.

Vadgalamblány kecsesen

könnyedén hozzá röppen.

Kicsi szíve azt diktálja,

itt van az ő szíve párja.

A náthás süni

Márciusi fénysugárban

süni nem fér a vackában.

,,Felmelegedett az avar,

ez a hőség nagyon zavar,

én már többé nem aluszom,

elhagyom a meleg vackom!"

Jaj de amikor kijutott,

megbánta, hogy sietős volt.

A hideg szél jól megfújta,

rögtön begyulladt a torka.

Visszabújt puha ágyába,

sálat kötött a nyakába.

Hálósapkát tett fejére,

meséskönyvet vett kezébe.

„Eddig sokszor becsapott már,

a márciusi napsugár!"

Prüsszög, köhög, fújja orrát,

issza a sok hagymateát.

Paplanát magára húzza,

Nem látszik csak pisze orra.

Steigerwald Tibor: Vademecum

                                                        Apeva címmel

Ma

is célt

erősít.

Bíztatóan

megunhatatlan.

Ruszka Zsolt: Négysorosok

Isten

Kavicson járva mezítláb téged kereslek,

fájdalmam nem érzem, hisz szeretlek.

Nyomaidat felfedeztem fűben, fában, szélben,

téged eszlek meg a friss dióbélben.

Szerelmes levél

Homokba írom levelem neked,

az sem biztos, hogy egyszer megleled.

Csodálatos dolgok vannak bele írva,

és elviszem őket magammal a sírba.

Templom

Magányosan áll fenn a domb tetején,

az idők kezdete óta terítve az asztal.

De csak egy varjú károg a szomszéd jegenyén,

pedig az Isten az, ki felmagasztal.

Legyek

Legyek só, ételnek ízet adó,

legyek a világnak egy nevetés.

Legyek egy kristálytiszta hegyi tó,

melynek partján üde a temetés.

Fényképész

Istent láttam  az úton éppen fotózott,

tömbházakról készített pillanatképet,

S hogy népszerűsítse amit alkotott,

lecsüngő jégcsap a tette ki a képet.

Steigerwald Tibor: Ébredés

„Kelj fel a föld segítségével”- olvasom S. Suzuki gondolatait, és apró kortyokkal ízlelem reggeli kávém aromáját. A megszokott másfél kanál cukor, tejjel lágyítva. Ébredező csend, a tarka macska hízelgése, a föld tisztasága, a könyv rejtélyes szaga. A gondolatok lélegzetté vállnak, a lélegzet szavakon túli sóhajokkal üdvözli a világ minden ébredőjét. Hála és elfogadás, kíváncsiság és elengedés, bátorság és együttérzés összefonódott fonalai segítségével teszem meg az első lépéseket, az ismételten újra felfedezett óriás lét-sejt magon. Ízlelem az ezred másodpercek hatalmas világát és a föld hajnali mosolyát. A csend magához öleli a közlekedő járművek zaját, minden emberi próbálkozás sikertelenségét, kudarcait, irányt mutatva a pillanat kapuján át önmagunkba megérkezve és továbblépve a Nap egyszerűségében.