2019. július 24., szerda

Józsa Attila: Ion Minulescu fordítás: Profán könyörgés



Ion Minulescu:   RUGĂ  PROFANĂ                          Ion Minulescu:  PROFÁN KÖNYÖRGÉS


Stăpâna mea, învață-mă să plâng.                     Úrnőm, kérlek tanítsál meg sírni.
Așa cum până astăzi n-am plâns încă –             Úgy, ahogy máig nem sírtam soha még -
Să plâng, dar să nu mă mai frâng                    Síró lelkem ne tudjon összetörni,
Ca Prometeu, legat de stâncă...                         Mint Prométeusz  kikötve, nagyon rég...

Să plâng și eu ca biblicul Adam                         Úgy sírjak, mint a Bibliában Ádám,
Gonit de Dumnezeu din Paradis,                        Kit kiűzött az Úr a Paradicsomból,
În clipa când cu Eva ne trudeam                       Amikor Évával szaggattam ruhám,
Să descifrăm întâiul nostru vis...                         Felébredve az első álomból...

Învață-mă să-mi plâng ca Boabdil                      Mint Boabdilt egykor tanítsál meg sírni,
Grenada vieții mele din trecut,                           Ki sajnálkozott bűnös múltja miatt,
Pierdută-n clipa când – un biet copil –                S ártatlan gyermekként hagyta elveszni -
Mi-o apăram cu-o suliță și-un scut...                    Csak egy nyílvesszője s egy pajzsa maradt...

Și dacă-n viață n-am putut citi                            De ha megfejteni nem tanultam meg,
Ce-i încrustat pe fruntea tuturor,                        Mi van az emberek homlokára vésve,
Ca și Hamlet, ”A fi sau  nu a fi ?”,                       Mint Hamlet, ki a nagy kérdéstől már remeg:
Stăpâna mea, învață-mă să mor !                        Úrnőm, a halálra nem leszek elkésve !

Mészáros Mária: A harmat, ég és föld között



A nap első sugara
megcsillan 
a pipacsok szirmán.
A harmatcseppek
a szél kusza mozdulataira
hullani készülődnek.
A hajnali csillogásban
csak a tisztán halló
érzékeli
a harmatzuhatagot,
az éj csodáját.
A nap táncát
ezer virágarc 
köszönti.
A föld szelíden sóhajtozik
ily szépség láttán,
s némán felissza
a lepergő harmatot,
mit a Nap még nem ölelt
magához.


Sepsiszentgyörgy,  2019.07.11.

Mészáros Mária: Álomhattyú


A hajnali tó vizén
hattyú imbolyog.
Azt hinnéd, még aluszik.
A szív mosolyog.

Felidézi szép álmát,
el ne feledje.
Reggel ifjú párjának
elmesélhesse.

 
 Sepsiszentgyörgy,  2019.07.11.

2019. július 6., szombat

Mészáros Mária: Nyári álom



Margaréta, szarkaláb,
de gyönyörű a világ.
Búzavirág integet:
Nagyon várunk titeket,

piros pipacsos rétre,
gyermekláncfű ebédre.
Papsajt lesz a vacsoránk,
puha moha vánkoskánk.

Tücsök húzza nótánkat,
bagoly őrzi álmunkat,
néha  ránk világítnak
a szentjánosbogarak.

Mosolyogva ébredünk,
reggel mikor felkelünk.
,,Én Istenem be szép volt,
pedig csak egy álom volt....''

  
Sepsiszentgyörgy,  2019.06.29.

Józsa Attila: Ion Minulescu fordítás: A szív románca


Ion Minulescu:  ROMANȚA  INIMII

Inimă – ciutură spartă –
Cui mai duci apă la poartă
Dacă nimeni nu mai trece
Să-ți soarbă din apa rece –
Apă bună de descântec
De la ochi până la pântec  ?

Inimă – ciutură goală –
Cine te spoi cu smoală
Și te-ascunse în ogradă,
Nimeni să nu te mai vadă,
Ca să-ți  mai cerșească apă
Când de sete gura-i crapă ?

Inimă – ciutura mea –
Dă-mi să beau, dar altceva,
C-apa rece ți-au golit-o,
Toți cei care ți-au sorbit-o !
Dă-mi, ce mi-ai păstrat doar mie –
Dă-mi un strop de apă vie !




Ion Minulescu:  A SZÍV  ROMÁNCA

Szívem – megrepedt csutora –
Kinek hordasz vizet haza,
Ha senki arra nem gyalogol,
S hideg vizedből nem kortyol –
Bár kuruzsolni való, jó víz,
Mely szemedtől méhedig visz ?

Szívem – te üres csutora –
Ki szurkozott be téged ma
S ki rejtett el az udvaron,
Hogy senki többé ne lásson,
S vizet ne kolduljon tőled,
Hogy ha szája majd szétreped ?

Szívem – ki szolgálsz engemet –
Most adj innom, de egyebet,
Hideg vized rég elfogyott,
Megitta, ki bele kóstolt !
Mit nekem őriztél meg – lehet –
Adjál egy csepp életvizet !

Mészáros Mária: Egy szál pipacs

Zsenge pipacsot ölelő búza-
kalászok,
a virágot oly sok szeretettel
óvjátok.
Viruló szirmaival ékesít 
titeket,
azzal csalogatja sebes röptű
méheket.
Távolabb a társak, mint vörös
pipacstenger,
hajladozva hullámzanak vidám
jókedvvel.
,,Kis pipacs! Hogy kerültél többiektől 
távol?
Küzdelmes az életed ezen a 
világon!”
„Arcom rájuk fordítom és erőre
kapok,
egy fuvallat is elég, s én már velük 
vagyok."
Alighogy ezt kimondta, vihar 
kerekedett,
és a szélvész elsodort minden 
viráglelket!


Sepsiszentgyörgy,  2019.06.21.
"