Sepsiszentgyörgy, 2020. március 16
JÓZSA ATTILA :
RAJZFILM VAGY HORROR ? (egyperces
gyermekkorunk értékeiről)
-Domokos Zsuzsa tanítónőnek ajánlom sok szeretettel –
A sokadik
sebességben rohanó világban a lelkes ember olyan ritka, mint a fehér holló…Olyan
aki képes örülni apró dolgoknak és hálát is adni értük, még ritkább. De olyan, aki
észreveszi mindig az árnyalatokat az életben s valami meg is rezdül a lelkében
olyankor annyira ritka, hogy nem találok szavakat a hasonlatra, minősítésre. A
pörgés, a bizonyítani, megfelelni akarás, a felelősség vállalás, a kötelességek
sűrű szövevényében vergődünk naponta, s még jó, ha időközönként ráeszmélünk:
bűntudatunk kelepcéjébe estünk bele ismét…
De nincs
megállás, csak robogunk egy képzeletbeli gyorsvonaton, s szerencsések vagyunk, ha
lelkiismeretünk időközönként meghúzza a vészféket… Már nem döbbenek le azon, hogy
jó ideje párhuzamos világokban élünk, párhuzamos síneken fut az életünk. Még közvetlen családtagjainknak körében is… A
legtöbben a szemfényvesztő semmi felé veszik útjukat. Nagyon kevesen vannak
azok, akik a keskeny csapást választják, az Úrral való találkozás
lehetőségét. Te melyik úton jársz most, testvérem
?
A minap
néhány percig két különböző világ sodrása közé kerültem, akaratomon kívül. Egy
tömbház lépcsőházában olvastam villanyórákat.
Szinte szembe ütköztem egy fiatal emberrel, akinek sietős volt az útja a
lépcsőn lefelé, de ráért még közben okos-telefonját simogatni, üzenetet küldött,
vagy internetes játékba volt beletemetkezve. Alig volt időm félre szökni az
útjából. Csak miután elrobogott, eszméltem rá: szerencsés volt, hogy nem törte
ki a nyakát…
Az egyik
folyosó csodálatos hangulatba sodort, nehezemre esett elmozdulni onnan, egy idő
után muszáj volt. Szokatlanul sok növény díszítette, gondozottak voltak, szépek,
egyesek éppen virágoztak. A folyosó fala teljes hosszában tele volt gyermekkorom kedvenc rajzfilm
figuráinak képeivel: ott volt Donald kacsa, Popeye, a tengerész, Micky egér, Tom
és Jerry, Hófehérke s a hét törpe, Chilly Willi, a törpe pingvin - és még sorolhatnám. Azon tűnődtem, kik lakhatnak a folyosón. Meg
voltam győződve: nem olyanok, akik sokadik sebességgel robognak őrült módon a
káprázatok világa felé… Talán olyanok laktak ott, a kevesek közül valók, akik
felismerték a mesék fontosságát az életben.
Ahol mindig a jó győz és a gonosz elnyeri méltó büntetését. Talán olyan
emberek laktak ott, akiknek a gyermekkorát még nem fertőzte be a XXI. század
szemete… Akik számára jó érzés legalább néhány percig vissza utazni egy olyan
korba, melyet a titokzatosság varázsa leng körül, s fontosnak tartják
megpihenni benne, erőt meríteni a hétköznapokra. S felvértezni magukat a XXI.
század kelepcéi ellen…
Megmagyarázhatatlan kényszert éreztem, hogy becsengessek valakihez, egy
kézfogás, néhány szó erejéig. Még este, az
ágyban is azon tűnődtem: miért nem tettem meg mégis ?
-VÉGE -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése