Orosz Mihály: Szél zörren

 

Szél zörren, a nyár mint megy át az erdőn

fázósan, meglepve állanak a fák,

Illata széthullt a távoli mezőn

hol virág nyílott, most borong hervadás.

 

Mint a lány kit elhagyott kedvese,

szívének fájdalma utána kiált,

látja, hogy eltűnik a végtelenbe,

utána menne, de bánatosan leállt.

 

Szél zörren, a nyár mint megy át az erdőn,

fázósan, meglepve állanak a fák,

illata elszállt a távoli mezőn...

Jer vissza kedves nyár, majd várunk reád.