Ködben elvesző szenvedélyek,
érzékek sokaságával kereslek.
Talán a holnap tengerén átkelve,
megpillantom a szépséged mosolyán
átragyogó napfényt.
2016. április 4., hétfő
Steigerwald Tibor: Tízparancsolat
1. Alázattal fogadd az életet.
2. A környezetet tisztelt és kíméld.
3. A világot szenteld meg jelenléteddel.
4. Türelemmel viseld az élet nehézségeit és áldjad szépségeit.
5. Keresd a tiszta értékeket.
6. Mosollyal köszöntsd az angyalokat.
7. Az egyszerűben lásd meg az örökkévalót, a megváltót.
8. A sötétségben keresd a fényt.
9. Értsd meg sorsod életképeit.
10. Légy derűlátó és szeress bátran.
Józsa Attila: Végrendelet
Míg elköltöznék az örök vadászmezőkre,
rátok hagyom tollamat s pár tulipánhagymát,
az írgalmasság kertjébe ültessétek el,
s én majd esőt szitálok a ködfüggönyön át...
Steigerwald Tibor: Ima
Mi Atyánk aki mindenben vagy,
Szenteltessék meg mindenki,
Lássuk meg az örökkévalóságod.
Add nekünk akaratodat,
Lélekben, szellemben és testben.
És mennyei kenyereddel táplálj minket.
Ha vétkeztünk, hibáztunk,
mindannyiunknak, bocsáss meg,
hogy egymást tudjuk szeretni.
Óvd meg akaratunkat
mindentől ami tőled idegen.
Adj tisztaságot a gonosz ellen.
Mert Te vagy a szépség
Te vagy az Omega
És a jelen pillanat tisztasága.
Most és mindörökké Ámen.
2016. április 3., vasárnap
Szabó Tibor: A csesztokowai Madonna
Mikor az egész testemen
A katolicizmus szele futott át,
Úgy döntöttem, meglátogatom
A csesztokowai Madonnát.
Mondták, úgyse mutatják,
Csak annak másolatát,
És járat sincs sűrűn,
Nehéz megközelíteni a kápolnát.
De engem nem érdekel,
Ha kell gyalog megyek árkon-bokron át,
És úgy is meglátogatom
A csesztokowai Madonnát!Szabó Tibor
Eső
A lassan hulló
Esőcseppek kopognak
Az ablakomon.
Elaltatják a testem,
S a lelkem éjszakára.
Jelenlét
Bekebeleznek
A csend kusza szálai
Egy kis időre.
Bárhogy is ellenkezel,
A nyugalom rád talál.
A gondolat
Bizony, távol vagy,
Nem látom szép arcodat,
De a gondolat
Megtalál téged bárhol.
Behatol majd mindenben
Elrejtőzni nem lehet
A világegyetemben.2016. április 2., szombat
Józsa Attila: Ars poetica
Ma meg kell érintened bár egy csillagot,
hogy esélyed legyen a hallhatatlanságra,
hogy gyöngyeidet ne szórd a disznók elé,
ők fetrengenek nap mint nap a sárba -
túl hirtelen se szökjél, nehogy fejedet
az ég boltjába bele verd és véres
koponyádból lassan mind kiszivárogjon
drága tudományod, a sok ezer éves -
ha szárnyalni próbálsz, a nap közelében
ne tervezzél soha magadnak utat,
a forró katlanban dicső halálodnak
hihetetlenül sok forrása fakad -
a legjobb lesz talán, ha egy folyóparton
vársz egy szomorúfűz árnyékán is túl,
a hetedik éjjel csillaghullás lesz majd:
közülük a legszebb tenyeredbe hull...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)