Áprily-est

Az irodalmi kör decemberi első találkozóján, Szabó Tibor bemutatta kedvenc költőjét: Áprily Lajost.

                                                                                            Foto: Barabás Gyöngyike, Sándor Attila

Zárug László: Örök vándor

Vigyázd a nyájat, őrizd,
mert szétszalad a sereg.
Szúrágta bottal tereled,
s az idő játszik teveled.

Számolod a perceket,
ősz hajad fejed fedi.
Szólni hagynak, de mire jó?
hisz nincs már bölcső s koporsó.

Lépdel a láb, andalog,
útban nem lel örömet.
Minek az út, hova vezet?
Hiába kapsz szabad kezet.

Hegyre fel és völgybe le,
végtelen sok akadály.
Számos kérdés vagy számtalan,
köszön boldog, s boldogtalan.

Rutinosan fogadod,
mert Ők ismernek téged.
Egy vagy a kővel, örök vagy,
világod ölel, el nem hagy.

Teáskannád megsárgult,
fésűd foga elkopott.
Új számodra minden tábor,
nem vagy más, mint örök vándor.

                                                                                         Foto: Steigerwald Tibor

Rozonczi Lajos: November végén

Ruszka Zsolt: Quo vadis

A mester szomorú volt. Elmondta az okát.

-  Képzeljétek el ma a világban van temérdek gondolkodási , és vallási irányzat;

- Liberalizmus, jobb oldal, baloldal, konzervatív, keresztény demokrata, szocialista, kommunista, katolikus, református, iszlám, és sorolhatnám. Ha ma megjelenne Jézus, szinte mindenki azt szeretné tőle, igazolja a miénk a jó a helyes az igaz. És Jézus mivel ezt semmiképp sem tudja megtenni, felébred, hogy megint ellensége az egész világ. Más szóval ez az egész a mi játszmánk az Istennek ehhez az égvilágon semmi köze. Csak nekünk.

Para Olga: Titokban

Titokban égő vágy

hevíti szívemet,

titokban égő vágy

felőrli lelkemet.

Titokban szeretlek,

de soha meg ne tudd,

s én ne tudjam soha,

ha szavad hazug.

                                                                                    (Marosvásárhely, 1968. december)

Sz.Orosz Mihály: Már üres tájban barangol a szél

Már üres tájban barangol a szél,

vándora a múlandó világnak,

a rőt avarban álmosan neszel,

hol nem jár semmi, már csak az árnyak.

Régebben egy pár még dalolva ment,

kéz a kézben, susogó fák között;

most a szél vándorútján elmereng

a nyárról, mely már régen elköszönt.

Az üres tájban barangol a szél,

vándora a múlandó világnak,

a kihalt réten álmosan neszel,

hol senki sem jár, már csak az árnyak.

                                                    Foto: Steigerwald Tibor

Para Olga: Aggodalom

Az anyaméhben még mindenki egyenlő talán, vagy már ott is meghatározó a genetikailag bekódoltakon túl, hogy a kinti világból mitől válik a táplálék éltetővé, a vitamindús étrend, a stressz nélküli élet, a lelki béke és nyugalom mind-mind beépül a megszületendő új csodába, a csecsemőbe? A hangok, az ízek a családi légkörből, és rezdülés lesz valahol a piciny agy tekervényeiben. Ki tudhatja? A tudósok, orvosok. Mennyi rejtély, mely mind izgatja elmém, amint a csendesen szunyókáló két hetes legkisebb unokám úgy alszik, mint egy kicsi angyal, épp attól rettegek, hogy valóban valami égi útra indulni készül, csupán a szárnya hiányzik tán, és belém hasít a rémület. Nehogy hamarább akarja látni Öcsikémet, mert nem bírnám ki, még végig se gondolni. Iszonyú…

Helyette szerető szavakat suttogok neki, biztatgatom az evésre, de már szopni is alig akar, a tea sem ízlik – Vajon mi baja lehet, mit kéne tenni?

Az aggodalom percről percre nő, mert mint vulkán, amelyet a kitörésben nem lehet megakadályozni, úgy ül ki lányom arcán a rémület, és már nem elég a pici életért könyörögni, azért is kell, hogy ő egyék legalább, de már nem lát a könnyeitől, nem csúszik le a falat, és az orvosra várakozás perceiben írom e sorokat, hogy valamiképpen elűzzem, kiírjam aggodalmaimat, varázsszavak után kutatok agyamban, jó lenne hinni, ha valami mágus lehetnék, történjen már valami!

– Ne aludj, pici Unokám, ne aludd át az életed, légy olyan, mint bármelyik egészséges csecsemő, sírj, követelj, de ne aludj, Csillagom! Van nekem egy igazi csillagom az égen, állandóan ragyog és csalogat azzal a fénnyel, amivel a gyermek szólítja az anyát, lásd, van már halottam is, nehogy tetézd a bajt, ne akarj elmenni, lásd be, mindenek ellenére csodás az élet! Téged vár itt minden, a kicsi testvérkéd, a szüleid, sok-sok játék, az otthonotok mellett óvoda, szemben iskola, minden vár, Kincsem, hogy te is megérintsed, használd, nőjj, növekedj, ne csak aludj! Ébredj!

(Sepsiszentgyörgy, 1999. június 4.)