Rozonczi Lajos: Október

Délutánonként nyarat idézően

Barátságos velünk a napsugár,

Ám reggelek hűvös fátyol-ködében

Valami azt sugallja: őszre jár.

 

Októbert írunk, de nézd, még virulnak

Lélekszemet csábító virágok.

Sárguló levelek szerre lehullnak,

Új avarszőnyeg vár arra járót.

 

Roskadó ágakon érett gyümölcsök,

Fekete szőlőnek illata száll.

Dércsípésre vár a kerti sütőtök,

Szőlőprésből édes must csordogál.

 

A domboldali öreg diófáról

Időnként lepottyan egy - egy dió.

Éles, csengő hangon az egyik ágról

Őszi dalt fütyül a sárgarigó.

 

Magvető hava gazdag színpompában

Tárul elénk a természet ölén.

Még napozunk vénasszonyok nyarában,

De reggel már dér csillog rét füvén.

 

Októberben régen még haza mentem,

Újra látni a szülői házat,

Anyám örömét, s ahogyan várt engem.

Érclábasba sütött libamájat...

 

Örök menetrend, szüntelen körforgás.

Egymást követi tél, tavasz, nyár és ősz.

E földi életünk véges utazás,

Majd letűnik hullócsillagok közt...

Borbáth Sándor: Szerelem-meghatározás szabadon

 

Charles Bukowski: a meghatározás - átköltés

A szerelem lánc, a szerelem ékszer,

a szerelem bilincs, mi szívedig ér fel,

a szerelem rothadó, üszkös fekély,

a szerelem fájdalom, ébredő szenvedély.

A szerelem karma, kéj, mi visszatér,

a szerelem varjak döghúsa, eleség,

a szerelem táplál, hizlal, majd megöl,

a szerelem csapás, sújtó pöröly.

A szerelem tiltás, a szerelem vonzalom,

a szerelem köd, napfény, hatalom,

a szerelem a ló hátán a nyereg,

a szerelem tűz, jég, veszedelem.

A szerelem jajszó, menyasszony tánc,

a szerelem templom, siralomház,

a szerelem tűzpiros alkony, tiszavirág,

a szerelem szertartás, titkos szeánsz.

A szerelem nem azonos velem,

a szerelem kehely, gerjedelem,

a szerelem hang, fény a sötétben,

a szerelem halál a születésben.

 

Kató András: Hallgasd a csöndet, hogy Istent megértsd

 

Egy zajos világnak,

Csörtető népe,

Vedd észre végre,

A pusztuló léted.

 

Állj meg egy szóra,

Hallgasd a csöndet,

Tárd ki a szíved,

Istent meg érted.

 

A zajt követed,

Ami a veszted,

El zárja tőled,

Az Isteni létet.

 

A világ istene,

Önzés és bánat,

Zajos világnak,

Pusztuló sztárja.

 

Lépj ki a zajból,

Ülj le csendesen,

Hogy Isten keze,

Átölelhessen.

 

Lásd be már végre,

Csak nyugalomban,

Találsz a csöndre,

Ott lészen béke,

A te lelkednek.

 

Ülj le a csöndben,

Nyugodj meg végre,

Tedd az életed,

Isten kezébe.

(2023. Január 24.)

Józsa Attila – Tisztítótűz könyvbemutató

Szentegyházi Városi Könyvtár, 2026. szeptember 29.

Hálás köszönet Józsa Zsuzsannának a kötet bemutatásáért; Finta Erika könyvtárosnőnek a könyvbemutató lelkiismeretes és minőségi megszervezéséért; Lázár Ibolya pedagógusnak a csodaszép énekért; Kelemen Szabolcs unitárius lelkésznek és Mihály István képzőművésznek a baráti beszélgetésért; Veres Izoldának a fotókért és a közönségnek a megtisztelő jelenlétért.

Mikes-kert látogatás, Zágon

                                                                                                                                    Fotók: Simon Mária, Steigerwald Tibor

Ruszka Zsolt: Szatori

A mester egyik tanítványához egy nap eljött egy kereső, és kérte, szeretné hallani a mester legjobb beszédét.  A tanítvány aki titokban már zen mesteri fokozatot kapott, nevetve beleegyezett a dologba. Kivitte a keresőt a közeli rétre. Keresett egy gyönyörű szép tenyér nagyságú falevelet, majd így szólt a keresőhöz.

- Ez a levél a mesterem, hallgasd. Azzal faképnél hagyta a keresőt. Aki egy darabig tanácstalan volt, de aztán leült és nézte, nézte a látványt. S egyszer csak azt tapasztalta, beszél hozzá. Előszőr sírni kezdett, majd kis idő után nevetni. Este visszament a tanítványhoz, hálásan köszönetet mondott, azzal visszatért otthonába. És boldogan élt tovább, élete végéig.

Orosz Mihály: Maradok emlékeimben

 

Maradok emlékeimben,

csak, hogy hallgatni tanuljak,

a mély csendbe beöltözve 

oda rejtem az álmokat.

És lelkemnek mélységéből 

behintem szemed bársonyát,

majd a csendnek érzéséből 

betöltjük álmaink honát.