Ruszka Zsolt: Misztika

Ó Kedvesem, csodáld Szépséged bennem,

és én visszaadom Neked ami a Tied.

Fotó: Steigerwald Tibor - Reggeli ima

Tanácsot nem adok, csak mondom a magamét

PUKI BÁCSI ÍRÁSA A HÁROMSZÉK NAPILAPBAN

Májusi feltöltődés

Az Irodalmi Kör májusi meghívottja Márkus András szentszéki tanácsos, katolikus pap-költő, aki Szakralitás a költészetben – Sík Sándor lírai világa címmel tartott előadást, majd kötetlen beszélgetéssel folytatódott a délután. 

Borbáth Sándor: Őszinte

Bárcsak te ébresztenél

minden áldott reggelen!

Forró csókkal keltenéd életre

dermedt testemet;

csóktalan, száraz ajkakkal

a lét elviselhetetlen,

kietlen sivatag

és meddő homok csupán.

Szívem elhagyott szigetének

egyetlen rózsája lennél,

azt is leszakítaná

egy könnyed nyári szél,

ott heverne száraz sziromként.

Taposs rám,

lépegess múltamon!

Vagy légy kavics,

mely felkavarja a tiszta állóvizet!

Gyűrűket fodrozva a friss víz tetején.

Amikor csak egy lépés hiányzott,

te kettőt hátráltál.

Ujjaink kicsúsztak,

nem találom az irányt;

az őszinteséged ma jobban fáj,

mint a hazugság vagy a magány.

Ruszka Zsolt: Lecke

Halál dacolok

veled-miattad lettem

életszerető.

                                                                                            Fotó: Steigerwald Tibor - Zöldben

Ruszka Zsolt: Jeruzsálem síratása

Mindannyian Egy

Atyának gyermekei

vagyunk-Krisztuskönny.

                                                                                                     Fotó: Steigerwald Tibor - Kapcsolat-ok

Ana Blandiana: Ballada

Más Annám nincsen,
magam falazom be,
de véget vetni ennek, ha nincs tovább,ki mer,
mikor nem omlik le magától a fal
bár taszítja egy hatalmas,
alvajáró buldózer,
mely nyomul előre a rémálomban.
S falat húzok ismét,
mintha hullámot emelnék,
és másnap újból,
harmadnap újból,
negyednap újból,
egy kolostort, mely folyékony,  ragad,
s arra ítélték: a parton összedőljön -
s falat húzok ismét,
ó, mennyi mész
és tégla megmarad,
de nincs megállás,
jön egy látomás,
halvány,örökmozgó,
mit betemet az álom:
más Annám nincsen,
sőt magammal titokban
csak egyre ritkábban
találkozom.

Fordítás: Józsa Attila