Áprilisi műhelymunka

Octavian Paler (román filozófus): Korunk paradoxonai

Jelenlegi történelmünk paradoxonai közé tartozik, hogy nagyobb épületeink vannak, de szűkebb a lelkünk...több sávos autópályákat építettünk, de az agyunk zsugorodik. Többet költünk, de kevesebb vagyonunk van, többet vásárolunk, de kevesebbet örülünk. Nagyobb házaink vannak, de kisebb családjaink, több eszközünk van, de jóval kevesebb időnk, több beosztásunk van, de kevesebb eszünk, több ismeretre teszünk szert, de kevesebb a mérlegelő képességünk. Több a szakemberünk, mégis

sokkal több a problémánk, fejlettebb az orvostudományunk, de egészségünk egyre silányabb.

Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl könnyelműen költekezünk, túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túl könnyen idegesedünk fel, túl későn fekszünk le, túl fáradtan ébredünk fel, túl keveset olvasunk, túl sokat nézzük a televíziót, és túl ritkán imádkozunk.

Sokszorosítottuk a vagyonunkat, de lecsökkentettük értékeinket. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, s túl gyakran gyűlölünk. Megtanultuk a létfenntartási küzdelem szabályait, de nem azt, hogyan éljük le az életünket. Csak halmoztuk az éveket,de nem gazdagítottuk az életünket. Eljutottunk a Holdra és vissza, de problémákba ütközünk, ha át kell mennünk az úton egy szomszédot megismerni.

Meghódítottuk a világűrt,de nem a belső világunkat is. Nagyobb dolgokat cselekedtünk, de nem jobbakat. Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a földet. Meghódítottuk az atomot, de nem győztük le tulajdon előítéleteinket. Többet írunk, de kevesebbet tanulunk.

Többet tervezünk,de kevesebbet valósítunk meg. Megtanultunk sietni, de várni még nem tudunk.

Több számítógépet gyártottunk, hogy több információt birtokolhassunk, hogy több fénymásolatot

készíthessen, mint valaha, de egyre kevesebbet kommunikálunk egymással.

Ez a gyors étkezdék és a lassú emésztés ideje, a nagy embereké és a sötét jellemeké. A gyors hasznok s a felületes kapcsolatok ideje ez. Ez az az idő, amikor két jövedelmünk van, de több válá-

sunk is, szebb házaink, de földig rombolt otthonaink. Ez az az idő, amikor részünk van rövid és gyors

kirándulásokban, egyszeri használatú pelenkákban, két banit érő erkölcsiségben, egy éjszakás kalan-

dokban, túl elhízott testekben, s tablettákban, melyek minden érzést s illúziót megismertetnek velünk

az örömtől a megnyugvásig és a halálig. Olyan időket élünk, amikor túl sok a kirakat, de semmi sincs benne, olyan időket,amikor a technika el tudja juttatni hozzád ezt a levelet, s te eldöntheted, hogy

osztod ezt a véleményt, vagy kitörlöd ezt az üzenetet.

Jusson eszedbe, hogy minőségi időt töltsél szeretteiddel, mert nem lesznek melletted a végtelenségig. Jusson eszedbe, hogy szólj egy jó szót a gyermeknek, aki felnéz rád, mert nemsokára felnő s elmegy mellőled. Jusson eszedbe, hogy öleld meg szeretettel a melletted állót, mert ez az egyetlen kincs, amit szívedből adhatsz  és nem kerül semmibe.

Jusson eszedbe,hogy kimondjad SZERETLEK társadnak és családtagjaidnak, de főleg szívedből mondjad ezt. Egy csók és egy ölelés enyhíti a fájdalmat is, ha őszinte. Jusson eszedbe, hogy kézen fogjad mindazokat akiket szeretsz, s becsüld meg azt a pillanatot, mert egy napon az a személy már nem lesz melletted. Csinálj időt magadnak szeretni, jusson időd beszélni s megosztani értékes gondolataidat másokkal.

A földön élő összes barátomnak: megköszönni szeretném, hogy léteztek.

Fordítás: Józsa Attila

Octavian Paler (román filozófus): Interjú a Jóistennel

- Szóval,egy interjút akarsz venni tőlem...- mondotta a Jóisten.

- Ha van időd rá...- válaszoltam. A Jóisten mosolygott.

- Az én időm a végtelenség...Milyen kérdéseket szeretnél feltenni?

- Az emberek viselkedésében mi lep meg a legjobban?

A Jóisten így válaszolt:

- Az, hogy hamar megunják a gyermekkort, sietnek felnőni...aztán újra gyermekek szeretnének lenni...

- Hogy eltékozolják az egészségüket, hogy pénzt szerezhessenek...aztán a pénzüket

veszítik el, hogy visszakaphassák egészségüket...

- Az a tény, hogy félelemmel gondolnak a jövőre, s megfeledkeznek a jelenről, így nem élik meg igazából egyiket sem...

- Hogy úgy élnek, mintha sohasem halnának meg, s meghalnak, mintha sohasem léteztek volna.

A Jóisten megfogta a kezemet s hallgattunk egy darabig. Aztán megkérdeztem:

- Mint legfelsőbb Atya, milyen életleckét szeretnéd, ha megtanulnának gyermekeid?

- Tanulják meg azt,hogy néhány másodpercbe kerül mély sebeket vágni azok szívébe, akiket szeretünk...és hogy évekbe telik,míg ezek a sebek begyógyulnak.

- Tanulják meg azt, hogy nem az a gazdag ember, akinek a legtöbb vagyona van, hanem az,akinek a

legkevesebbre van szüksége...

- Hogy tanulják meg azt, léteznek emberek, akik szeretik őket, de egyszerűen nem tudják kimutatni érzelmeiket.

- Tanulják meg azt, hogy két ember nézheti ugyanazt a dolgot és másképpen láthatja...

- Tanulják meg azt, hogy nem elég másoknak megbocsájtani, meg kell tudnunk bocsájtani saját magunknak is.

- Köszönöm a rám szentelt időt...- mondtam alázatosan. – Volna még valami, amit szeretnél, ha az emberek tudnának?

- Csak azt, hogy én itt vagyok, mindörökké.

Fordítás: Józsa Attila

Demeter Mária: 3 haiku

Játék
Álomba bújok,
a hunyó ott nem keres.
Angyal rejteke.

Átváltozás
A hervadt szegfű
tűzben lángtaréj, sebez
a hamu elé.

Elmúlás
Lepedő szárad.
A parázs omlik, este
minden tárgy súlyos.

Ana Blandiana: Fél hold

Egy fél hold suhan lassan
az égen, fehér nyom -
felejteni segíts,
árva angyalom -

felejteni tudjak,
vagy aludjak el,
nagy magányomban,
mely bennem telel.

És ha álmodok majd
bölcs angyal, szelek
fújják ki agyamból
míg felébredek.

Segíts felejteni,
vagy írásra bírj,
sikoltozva folyton
s angyal, te ne sírj.

Hideg szememre
terítsél, jó angyal
egy szemhéjat,mely
vérzik és vigasztal

tiszta értelmével
s bár suttog a szám,
hazudj szelíden
s hozd a bűnt reám,

Követni a holdnak
felét nem tudom,
segíts felejteni
vékony angyalom.

Könnyítsél elmémen
s nem veszem zokon,
hogy ne csodálkozzak
nagy magányomon.

Fordította: Józsa Attila

Ruszka Zsolt: A rabbi és a nagyzolás (Ars Poetica)

Felolvasóest - A Magyar Költészet Napja alkalmából

Felolvasóest

Para Olga: Rácsok

                                                     (Szilágycseh, 1994. jun. 25.)

Para Olga: Rózsa a síron

videón nézem
a rózsát
a sírodon

Január- rózsa
Rózsa a
sírodon

rózsává lettél
Rózsává váltál
Angyalom

S két szemed
csillag
Csillagom

Egyszerre Fönt
s Lent
Angyalom

( 2009. márc.2)

Steigerwald Tibor: Feltámadás

Meg akarta érteni a feltámadt Krisztust, a feltámadt test eszméjét, nem járt sikerrel. Az esti imájába ezt az óhajt is belefoglalta, tiszta tapasztalatra vágyó kíváncsisággal. Úgy érezte lelke megnyugszik és elszenderült a kozmikus óceánban. Már nem az idő gondolata foglalkoztatta, hanem érezte az időtlenség éterében a határtalan szabadságot. Az univerzum hatalmassága egy tiszta állapothoz hasonlított. A galaxisok fényjelei emlékeztették születése előtti otthonára. Mosolyogva üdvözölte az egységet teljesen elcsendesedve, mély együttérzéssel.

Hajnalban egy belső hang érintésével ébredt. Csendes volt minden, tiszta és békés. A madarak hajnali köszöntőjét a szívében hallotta. Nem is akarta már megérteni, hogyan hallja és látja szíve tolmácsolásában a körülötte levő világot. Tiszta vágyai az akaratával egyesültek a lét egyszerű szépségében. Ura volt a gravitációnak, így szárnyalhatott a létben az idő és tér korlátait mellőzve. Hallotta a világ összes fájdalmas sikolyát, érezte a szeretet folytonos áradatát és jelenlétét mindenhol. Egy tárgy megérintésével számtalan világ formáit és változatosságait tapasztalta meg. Szívében hordozta és táplálta az egyre bővülő univerzumot. Meglepődött, hogy egy szív szeretettel tudja hordozni magában a világegyetemet. Többé már nem a makro-mikro kozmikus elméletek játszadoztak a gondolataiban, hanem hálát adott a mostban, annak aki VAN.

                                 Rembrandt Harmenszoon van Rijn: A feltámadt Krisztus (1661)