Ruszka Zsolt: Festő

Poros arcomra

izzadságcseppekből kent

rózsát az élet

                                                                                    Fotó: Steigerwald Tibor

Both Erzsébet magyar szakos tanárnő elmélkedése Szilágyi Domokosról

Zárug László: Lelkemnek otthona

Ráférne lelkemre egy nagymosás,
vagy egy alapos kitárulkozás.
Van benne gyom, s konkoly búza között,
a kegyetlen élet beleköltözött.

Világnak nyűge, huncut mágia.
Hol késik az Eukarisztia?
Valaki felkínálta már talán?
Csillan a pohár, utolsó vacsorán?

De vajon mi rejlik a pohárban?
Életem telt e pohárra vártan.
Biztosan ez amit kerestem én?
Parányi pohár életem tengerén.

Behunyom szemem, látom önmagam,
Istenem de nagy vagyok általam!
Óh, nem volt más csak önépítkezés,
befeletekintés, önrendelkezés.

Segítsetek hát, varrjatok ruhát,

díszítsétek lelkemnek odúját!
Ha meglátogatnak majd valakik,
hadd lássák ők is, odabent ki lakik.

                                                                                 Fotó: Steigerwald Tibor

Steigerwald Tibor: Vesperás

nyári szellőben

hazatérő tehenek

harangszálai

Lukács Sándor (Lucky) - Törvénynákó Tamás dala

                                                  Íme, Csillám;                                                

Ez a villám!

Olcsón kapom,

Benne lakom.

Aki gügye

Az ő ügye!

Törvényt neki

Nem hoz senki.  

Én vehetek várakat, 

Mi adjuk az árakat.

Az alsóház nekem szavaz,

A felsőház is nekem szavaz,

Szép az élet, szép a tavasz!

És szép volt a kommunizmus;

Egyenlőség, hatalom,

Egyenlően jó székben ült,

Minden komám, rokonom.

Íme, Csillám;

Ez a villám!

Olcsón kapom,

Benne lakom.

Hová lett a régi gazda?

Most már senki sem firtatja.

Nomi Domi jól megfedte,

Szeku Niku rendbetette.

Végül disszidált a fránya,

Üresen maradt a háza.

Aztán kinek háza nem volt,

És nyugatra futott,

                                                   

Piripócson rejtőzött el.

Jöjjön vissza, hogyha tud!

Olyan Toba popa forma

Lehet csak itt áldozat,

Akit bármelyik nagyváros

Tárt karokkal befogad.

Csuhaj Csillám,

Ez a villám!

Olcsón kapom,

Benne lakom.

Vegyen más legyeket,

Patkányt és egeret,

Csótányt s egyebet.

Dohos kis lyukakat,

Penészes falakat, 

Naptalan napokat.

Vegyen más északot,

Négy hideg évszakot.

Szennyvizet, szennyszagot.

Pál komám blokkban él, 

Kastéllyal is felér,

Fizetett s most nem fél.

Aki  gügye,

Az ő ügye.

Törvényt neki, 

Nem szab senki.

Csuhaj Csillám;

Ez a villám!

Olcsón kapom,

Benne lakom.

Ruszka Zsolt: Óda a seprűnyélhez

Ó te egyszerű fából készült seprűnyél,
melletted az ember holtbiztos nem henyél.
Munkára fogod azt ki a házban lakik,
kezének melegét hordozod úgy hatig.

Ó te ember aki most éppen sepregetsz,
nem tudod, ez a tett imádság is lehet.
Mivel szent a seprú, téged is azzá tesz,
címlapra kerülsz, seprűvel tangozó Cash.

Becsüld meg házadba, ha van ilyen tárgyad,
használata belépőd a túlvilágba.
Akármilyen ember voltál, sepregettél egyszer,
bízhatsz abban Szent Péterrel találkozhatsz, egyszer.

               Fotó: Steigerwald Tibor

Ruszka Zsolt: Cigánytábor égbe megy

Avagy a cigányság deportálása a 12-ik Szaturnusz bolygóra és következményei

                                                      Sci-fi házi feladat műhelymunka.

Ted a parancsnoki hídon állt. Negyed óra múlva érkezik a teleportáló az első cigány csoportal. Nehéz tárgyaláson voltak túl. A földi nagyhatalmak, Usa, Oroszország és Kína elnökei ültek le egy asztalhoz a kilenc bolygón kívüli galaxis elnökével. A téma a földön élő cigányság. A nagyhatalmak steril földet akarnak mindenképp, és ehhez az első lépés a cigányság eltüntetése. Kiirtani ugyebár nem lehet, mert a jóság látszatát fenn kell tartani. Ezért döntöttek úgy, hogy elköltöztetik őket egy távoli galaxisra. Felvették hát a kapcsolatot a Nasa-n keresztül Herbert von Csillaggal, a ,, láthatatlan ,, létező bolygók galaxisának elnökével. Rengeteg fényképet küldtek neki a cigányok életmódjáról. De elhallgatták azt a tényt, hogy temérdek pénzt fektetnek be a cigányintegrácios  programokba, melyeknek kevés eredménye van. Csillagnak tetszett a cigányok egyszerű életmódja. Ezért beleegyezett a dologba. A fővárostól nem messze kijelölt egy helyet nekük, ahová két nap alatt csúcstechnológiával fel is építettek egy várost a számukra.

Az élet ment tovább a megszokott kerékvágásban. De azért mindenkiben ott lapult egy kis feszültség. Idegen népesség érkezik. Az itt lakók számára ez a helyzet ismeretlen volt. Az egész galaxis egy őstől származott. Az ősapjuknak, vagy ahogy ők nevezték egymás között, FG-nek tizenkét fia született. Így tagozódtak fel 12 törzsre, vagy családra.

Tedet hírtelen egy gép zúgása visszazökkentette a valóságba. A szagmérő készülék furcsán viselkedett. Mintha megbolondult volna, csak úgy ontotta magából a különféle szagkeverékek koncentrációját, a képernyőt is alig lehetett követni. Majd hírtelen megadta magát és kigyulladt. Ted azonnal beszólt a tűzoltokhoz, de nem volt kocsi, mivel az egész galaxis területén kigyulladtak a szagérzékelő gépek. A tűzoltóságnak nem állt a rendelkezésére elég ember az oltáshoz. Ted hívta a híd legénységét, és javában oltották a tűzet, amikor egy másik gép is vészjelzéseket kezdett leadni. Az állatokat beazonosító gép, csak úgy dobta ki magából a galaxis számára ismeretlen állatok rajzait:-ló , kecske, disznó, macska, egér, patkány, tyúk, liba, kakas, réce, tehén, kutya, papagály, csótány, tetű, poloska, szamár, majd kétségbeesetten várta, hogy valaki beazonosítja ezt a sok ismeretlen állatot.

Ted leizzadt. Tíz éve nem történt ilyen káosz. – Mi jön még?- tette fel magának a kérdést, amikor a radar jelezte a teleportáló leszállásra kész. Azonnal abbahagyták a túz kioltását, mindenki elfoglalta helyét a hídon. Egy fényrobbanás, majd nyíltak az ajtók és megjelentek az első jövevények. Ted nem hitt a szemének. Három felső testén meztelen cigányasszony, csecsemővel a karjukban, épp szoptattak, bukkantak elő. A szexualitást felügyelő gép azonnal kattogni kezdett. Mivel a galaxis lakói számára tilos volt a nemi érintkezés. Úgy szaporodtak, hogy gépek összeszedték a férfiak spermáját, egy komoly analízis után 1000 férfi spermáját összevegyítették, majd 100 nő közül  vállasztottak tízet, akikbe beleültették. Jött a gépből a felszólítás is:

-   Azonnal tessenek felöltözni !  Nem tudjátok a nemi érintkezés, csak FG-nek a sajátja. Ő a népünk Atyja, neki szabad. És a galaxis Istenének is. De ti halandók vagytok. Nektek tilos.

Ted azt sem tudta mit tegyen. Elszabadult a pokol. A hajóból muzsikáló cigányok bukkantak elő. Majd három hetes malacok, tyúkok, lóvak, cigánypurdék meztelenül. Éktelen ricsaj közben, épp egy kuruzsló jósolt a Gazsinak. Megszólalt a Manele olyan erővel egy 1000 kwat-tos hangfalon keresztűl, hogy a készenléti gép egyből kilőtte. A levegő tele volt füsttel, korommal, a szuperérzékeny gépek egymás után gyúltak ki, zavarodtak össze. Az emberek csak a megszokott dolgaikat tudták végezni, ilyen helyzetekhez nem voltak hozzászokva. Tétlenül nézték, ahogy a cigányok csak érkeznek, érkeznek és birtokba vesznek mindent. Csillag nem hitt a szemének. Csúcstechnológiás galaxisa egy nap alatt a cigányok uralma alá került. A föld nagyhatalmai pedig egy reggel arra ébredtek, cigánypurdék hullanak az égből. Lézerfegyvereikkel porrá löttek mindent. Így vették a cigányok birtokba a földet és a láthatatlan galaxist is. Nesze neked sterilitás!

Józsa Attila: Szikrák egy harmadik évre

Kegyelem

sírnak a vének –

jócselekedeteik

vissza köszönnek...

Vallomás

közelségedben

szép, nagyratörő álmunk

békévé símúl...

Eszmélet

bűnbánat nélkül

gerenda-cipelésünk

egyre nehezebb...

Ünnepvárás

Nagyszombat csendje

-neked is citerázik

az Úr angyala...

Depresszió

kerül az  álom –

magányom havas táját

vég nélkül járom...

Eszmélet

legyél a halál

árnyékának völgyében

lámpahordozó!

XXI. század

érzékelünk még

valóság-foszlányokat

-tablettfüggőség...

Fohász

lelkem vezekel

bújnék Isten arcához

egészen közel...

Fekete humor

hódít a reklám –

régi szerelmeimről

a port lefújnám...

Beletörődés

rácsok,lakatok –

jóval hatáskörükön

kívül lakhatok...

Hitvallás

a bukdácsolók

s magasan szárnyalók közt

gerinces maradj!

Előérzet

vész jön utánad,

ha este a megszokás

veti meg ágyad!

Elidegenedés

rezzenéstelen

maszkok között járunk az

út másik felén!

Szikrázó szegénység

üres a kamra –

gondok szántják arcunkat

mosolytalanra...

Felismerés

zárt ajtók mögött

lopakodik életünk,

akár egy tolvaj...

Szerzetes-ima(Ruszka Zsoltnak)

hagyjál el mindent

- alázatod fényében

meglátod Istent!

Illuziók

hordozgat a szél

szikrázó szegénységben

virágillatot...

Ceruzarajz

az önsajnálat

hálójában vergődünk,

partra vont halak...

Apokalipszis

már semmim sincsen

- egy napon kiköltözik

belőlem Isten...

Útvesztő

ködbe hull szavunk –

újévi fogadalmak

között baktatunk...

Lóhalálban

már nem pihenünk,

csak nyilvános vécékben,

két vonat között...

Sorstalanság

üvöltő szélben

cipeljük a sorsunkat

hóbuckák között...

Pillanatfelvétel

árnyékok futnak

- csak haszonélvezői

szürke koruknak...

XXI. század

rég betelt már a

lelki szemetesláda

- eltüzeltük mind...

Parti séta

kattan egy-egy zár –

a bolondok hajója

nézd, mindenkit vár!

Definíció

gyermekek orrán

elolvadó hópelyhek –

ilyen ez a lét...

Csillagösvény

fény-árnyék játék

csupán egész életünk

-napfogyatkozás...

XXI. század

becsukott szemmel

a múlt és jövő között

szágúldunk vakon!

Hitvallás(Kovács István tiszteletes úrnak)

bízva járjad be

életednek mélységét

s magasságait...

Öregkor

az emlékezés

harangjai szólnak már

napnyugta után...

Másfajta világvége

senki nem köszön

nekünk és már utánunk

jön a vízözön!

Akasztófa-humor

csendre szomjazunk –

mi marad a futásból ?

- Repedt csizmatalp...

XXI. század

fél lábon megyek

célom felé ugrálva,

mint a verebek...

Credo

szeressük kiknek

lelke megérinthető

hétköznapokon!

Esztelenség

kötéltáncosok

szaltóját gyakoroljuk

két ünnep között...

Holtvágányon

parázson járunk –

vörös szőnyeget terít

elénk halálunk...

Gyermekkor

vándorfelhőkön

szállunk álmaink felé

s pici pont a Föld...

XXI. század

sok megalkuvás

köti gúzsba életünk,

mint a liánok...

Káprázat

látunk, de rosszul:

a gőgtől tükörképünk

darabokra hull...

Ítéletnap

az Úr haragja

utólér a lelkem szűk

sikátorában...

Folyamat

idő menekül

mindenkori szerelmek

hídján keresztül...

Bevándorló dal

ne ítélj el hát –

két vonat közt cserélek

kenyeret s hazát...

Műhelymunka - Sci-fi próbálkozások

                                                                                 Fotók: Szente Cs. János, Steigerwald Tibor

Szabó Melinda: Karöltve sétáltunk - én és a Csend (erdei meditáció)

    A tegnap egy nagyot sétáltam az erdő szélén, egy ideig elücsörögtem a fenyves mellett, örültem a csendnek és a csendben a madárcsicsergésnek,a tücsök cirpelésének, nem fújt a szél, elég csendes, napsütéses délután volt.  Amikor leültem, az első dolog amit észrevettem : egy gyermekláncfű-ejtőernyős  szállt a kabátomra, szépen lefényképeztem.  A következőkben a kezemre szállt egy szárnyas lepke-bogár, azt is megörökítettem, miután kiadósan megcsodáltam hosszú szárnyain az erezetet, a két aprócska, bordópiros csápocskáját, finomka, enyhén csiklíntó lábacskáit, még nem láttam ilyent. Aztán elrepült nagy méltósággal.

     Aztán észrevettem a fűben egy "szidefes", zöld hátú bogárkát, narancsszínű volt a hasa, vékony, nyúlánk volt hosszú teste, fel-alá sétálgatott nagy nyugodtsággal, mintha a világ minden ideje az övé lenne,  szemlélődött, majd egy pillanatra megállt, mintha körülnézett volna,  környezetét szemlélte, vagy esetleg  rám lett figyelmes, ezt nem fogom megtudni, viszont én nagyon megcsodáltam őt,  majd egy pár sikertelen makro-fotó után  egy jobb beállítással sikerült megörökítenem, eme csodás, közösidőtlen pillanatunkat...

     Miután felkerekedtem, elsétáltam a fenyves mellett, néha gondolkodtam egy pár pillanatig.  Azon merengtem el, hogy Isten világa van a talpam alatt, egy élet-takarón sétálok, majd egyszerűen csodáltam az engem körül ölelő természetet, anélkül, hogy elemezzem,vagy felcímkézzek mindent, inkább csak hagytam, hogy a lét áthasson  és minden érzékszervemmel érezhessem jelenlétét. Hála volt bennem, hogy mindezt megcsodálhattam. Lassan bandukolva megpillantottam lábam alatt egy katicabogarat, lefényképeztem, majd egy pillangóra bukkantam, szegénynek egyik szárnya sérült volt, úgy láttam, mintha nagyon szeretett volna elrepülni, de nem tehette, nagyon gyorsan rebegtette szárnyacskáját, de nem tudott mozdulni...Könnyfátyol borította be szemem, majd az erdőből átszűrődő napfény  csillant meg szempillámon, s színekre bontotta fel a könnycseppeket!

     Patakocskához érkeztem, a napfény csak úgy csillogott, gyémántként káprázva játszott a víz felszínén. Ügyetlenkedve beleléptem a mozgó kőről a vízbe, szerencsére bakancsom nem ázott át. Elmosolyodtam: így jár az aki nem figyel és gondolata elkalandozik. Bennebb hatolva bekukkantottam a lombok közül a patakra, zubogott a víz, apró vízeséseket alkottak a kövek, nyugtató volt. Hangját emberek zavarták meg, tovább sétáltam.

     Legutolsó állomásom a Büdös Kút volt, onnan sétáltam vissza otthonomba, nem vártam, hogy megérkezzek, helyette örültem minden pillanatnak, amit a szemem elé varázsoltak a formák, csodáltam a zöld övezetet,a madarakat, az eget, néha emberekkel találkozott tekintetem,volt aki gyorsan másfelé pillantott,volt aki köszönt, meg  olyan is akadt, aki rám nézett,de nem látott...

Ruszka Zsolt: Rózsaablak

Belső ellenség

kordában tartása szül 

rózsaszirmokat

                                    Fotó Fer-Kai:Kukucskálóablak

Köszönet

Megköszönni szeretnénk hűségét azoknak, akik kitartanak mellettünk, erőt merítenek  írásainkból, megosztják az ismerősi körükben. Kellemes, áldott pünkösdi ünnepeket kíván a blog minden kedves olvasójának a Parnasszus Irodalmi Kör nevében Józsa Attila és Steigerwald Tibor.

Józsa Attila:  Pünkösdi hálaadó ének

Atyám, Te látod, hogy elfogyott a szó,

jelbeszédben élünk, mint a siketek,

bűnökről vallani lassan fárasztó,

Atyám, légszomjamban Hozzád érkezek -

látod, hogy szemünk apró örömekre

villogtatná fényét minden délután,

s árnyékok sorát látja csak örökre,

néptelen utcákat pásztáz azután -

látod, csak a kövek maradtak nekünk

felebarátunk házából estére,

ő eltűnt a ködben, s hívná két kezünk,

de emlékünkre nem pezsdül a vére

- Atyám, bár fájnak hiányzó díszletek,

gyermekem szívéhez hidat építek!

Ruszka Zsolt: Harmat lét

Reggel harmatban fürdik a világ,

vidám pancsolására felébredek.

Szemlélem ahogy belenyugodva az elmúlásba,

megtörölközik a Napnak fényes sugarába.

                                                           Fotó: Steigerwald Tibor

Stefan Augustin Doinas: A XIX. zsoltár

Te száműztél az égből végleg, Uram,

s félelmeimnek színtere e föld már.

Mit tehetnék? Sóhaj kísérje utam,

sok angyalod a mennyben hiába vár ?

S kifinomult lelkem sirassa joggal

az eljegyzést a bugyuta anyaggal ?

Ordítsak? Átkozódjak?

Nem, Uram, a pillanat

megbélyegez vadul mindenkit: a szájból

csókolás közben csak egy szárny maradt,

arkangyalé, mely kitör világából

s más égboltot hajlít,mely nyílik nemsokára

kezemnek buzgó simogatására.

Igen, Uram, látom a lent hagyott romot,

s harmattól részegen megtudom hajnalban

mit mutattál: nőt, medvét, liliomot,

gránitsziklát és újholdat nyomomban.

Sok megtestesült szépség, amely látszik,

velem együtt lángol és kialszik.

Ha felébredek s nem lesz többé futam,

s nevemen szólítva hívnak majd a mennybe,

engedd meg Uram, hogy majd vissza kapjam

ugyanazt a testet,mely bezárt a földbe,

hogy uralkodjon, mint égi vámok mása

a két kezednek első alkotása.

         Fordítás: Józsa Attila