Októberi műhelymunka

                                                                                                          Fotó: Sándor Attila

Sz.Orosz Mihály: Hurrikán szoba

Egy szobában ül, szívében rettenet,

kint a magasban tombol a vad vihar,

széthord mindent elemésztve a teret,

hol mindent kibont és mindent betakar.

Egy szobában ül, orcáján rémület,

kint a torz erő a végtelenre vált,

tombol az orkán, a fal beleremeg,

míg ő ijedten elsusog egy fohászt.

És megnyugszik, már nem gondol a rémre,

csendesült lelkével messzire ellát.

Hegyekre gondol, hol várja kedvese,

és ősz gyönyörében állanak a fák.

Egy szobában ül, szívében szeretet,

kint a magasban tombol a vad vihar,

széthord mindent elemésztve a teret,

hol mindent kibont és mindent betakar.

                                                                 Foto: Steigerwald Tibor

Mészáros Mária: Zizegő szőnyeg

Éjszaka van....

Kinn a kertben,

minden alszik

szépen, csendben.

Csak a száraz

falevelek, félálomban 

beszélgetnek,

s reggelre 

mind leperegnek.

Lábunk alatt

levélszőnyeg,

megköszönjük,

szelíd ősznek.

 Kolozsvár,  2015.11.06.

Mészáros Mária: Fekete öltönyös kismadár

A tegnap is 

itt voltál

te

kismadár!

Talán kis

szíved beteg?

Vagy a párod

keresed?

Elhullattad 

zsebkendőd?

Elhagyott  a

szeretőd?

Most már tudom!

Engem vársz!

Rám tekintesz ...

s odébb állsz.

Melbourne, 2014.05.31.

Sz.Orosz Mihály: Őszi szonett

Oly észrevétlen bolyongott a nyár még,

csendesen vonult kint a fák között.

Úgy elvonult mint a suhanó árnyék,

észrevétlen az alvó fák fölött.

És jött az ősz, reggel amint beköszönt,

fák közt hosszúra nyúlott az árnyék,

a táj aranyos ruhába öltözött,

de ez már nem lehetett ajándék.

Nem lehetett, az éj már dér-fátylat szőtt,

az ébredő és már fázó fák között,

hol rettenve bujdosott az árnyék.

Nem lehetett, de bennem él a szándék,

ha új nyarakon virágok közt járnék,

álmodozzak viruló fák között.

                                                        Fotó: Steigerwald Tibor

Para Olga: iránytű

éber álmodás

téged mutat

iránytű

bennem

vagy

Zárug László: Befelé fordulva

Egyedül vagyok magammal,
ketten beszélgetünk.
Bezárkózva tárulkozón,
úgy szemérmeskedünk.

Ártatlanság üde cseppje,
vallja tisztaságom.
Szól a szám, de én sem értem,
miért stratégiázom.

Szavaim, mint harmónia,
töltik be a lelkem.
Tiltakozva lüktet agyam,
mondandóm elrejtem.

Őszinteség, s a megvallás,
a beteljesülés,
önmagamnak tükörképe,
fájó szembesülés.

                               Fotó: Steigerwald Tibor