Legészakibb nép a norvég,
Tovább nincs. Ott már a sorvég.
De a legjobb kapus a svéd,
Mert beáll a kapuba s véd!
Aztán következik a finn,
Háza fa és nem parafin.
A rénszarvassal vértestvér a lapp,
Róluk írni kevés volna egy lap.
Nagyon szellemes népség az észt,
Hisz bőven mérték néki az észt.
Legősibb nemzet a lett,
Mert az csak úgy magától lett.
Erős, harcos nép a litván,
Csak a vezetőjük hitvány.
Jó matematikus az orosz:
Összead, kivon, oszt és szoroz.
Nagyon ideges az ukrán,
Nem jó emelni a cukrán!
Hogyha lóra ül a lengyel,
Lába alatt legyen kengyel.
Lovagolni van a szlovák,
Mégis keresi a lovát.
Nagyon jó költő a tóth,
Össze illeszti a szót.
Minden nő szép, de legszebb a cseh,
Megölelném, biz, istenuccse!
Jó ember ismerő a német,
Leleplezi hamar a kémet.
Kissé hűvös nemzet a dán,
Mivelhogy nem mohamedán.
Befogadó nép a holland,
Király lenne náluk Roland.
Nagyhatalom a francia,
Van is erre garancia.
Hogy meleg vérű nép az olasz?
Hát jobb, ha erről nem is szólasz!
Aztán ott van még a spanyol,
Heves és mindent elnagyol.
Szorgalmas munkás a katalán,
Mindig van kenyér az asztalán.
Őszintén szól hozzá a baszk,
Arcát nem takarja a maszk.
Expresszív nagyon a portugál,
Hogyha örül ő mindig ugrál!
Nagy nőcsábász a portugál,
Mindig egy másik nővel hál!
Muzikális nép az angol,
Bárkivel ő összehangol.
Vigyáz a zsebére a skót,
Nem szórja a szélnek a sót!
Se nem nagy, se nem számos az ír,
Mégis néha történelmet ír.
Tüzes, vagy volt régen a magyar,
Csak hiányzott róla az agyar!
Gyorsan szalad ám a román,
Halad is a mások nyomán!
Nagyon jól harcolt a szlovén,
Nem esett csorba a nevén.
Ha kirándulni megy a horvát,
Aprópénzt ő soha nem vált.
Megszaporodott a bosnyák,
Többen vannak, mint a hangyák!
Nem szorul másra az albán,
Megáll ő a saját talpán.
Filozófus nép a görög,
Zeuszt látja, mikor dörög.
Szalonképes nyelv a bulgár,
Nyelvezete sosem vulgár.
Megtanított minket a török,
Hogy Allah egy és mindig örök!
Arra oktatja fiát a kurd:
- Az életed, fiam el ne kúrd!
A pénzzel jól bánik a héber,
Mert mindig szemfüles és éber.
Mérgelődik ám a grúz,
Mert az öszvére nem húz.
Nem megy fürödni az örmény,
Nehogy elvigye az örvény!
Szereti nőjét az azeri,
Ezért minden este megveri.
Jól érzi magát a kazah,
Nem akar még menni haza.
A kocsmába beszól az üzbég:
- Jól érzem magam, el ne űzz még!
A perzsák bejöttek Iránból,
Csak nem tudtuk, melyik irányból!
Bátor ember a talibán,
Nem tojik be egy galibán.
Halott tisztelő a hindi,
Hamvát a Gangeszbe hinti.
Szakálas, turbános a szikh,
És italt soha nem iszik.
Dél-indiai a kerala,
Művészetük régen nagy vala.
Északi, pedig a bengál,
Benáreszben vígan ágál.
Csodálkozik a szingaléz:
Mért van előtte kertes léc?
Nepálba lakik a magar,
De nem rokona a magyar!
A bhotia országa Bhután,
S ő sem akar meghalni bután!
A boltban fellázadt a thai:
„Hisz ez a kenyér nem a mai!”
Kambodzsai a vörös khmer,
Megtenni ő bármit megmer!
Hogy milyen népet tart Vietnám?
Ha akarnám el is mondhatnám!
Na, milyen nemzetség a maláj?
Háromból egyet el kell találj!
Szemfüles nép az indonéz:
Szólítod, s rögvest idenéz!
Ügyes földműves a japán,
Keze nem fárad a kapán.
Kínában terem a mandarin,
Csak ott nem gyümölcs a mandarin!
Napszámost számlál a kínai:
Ki volt a tegnapi s ki mai?
Fennsíkon lakik a tibeti,
És a lámaizmust követi.
Messze kalandozott a tatár,
Mert nem tudta, hogy hol a határ!
És meddig mentek a mongolok?
Jobb, ha erre nem is gondolok!
Állítólag, kihalt az oszttyák,
Néki a lapot már nem osztják!
Szereti a csajt a csecsen,
Keze mindig ott a csecsen!
Azt mondja nékem az eszkimó:
„Iglunak nem jó a mai hó.”
Hatalmas ország kanada,
Lakatlan is a harmada.
Ottan él, vagy hal az irokéz,
Őróla ír most az író kéz.
Őseit áldja az indián,
Nem töri fejét a családfán.
Manitu-ba hisz az indián,
Amulettet hordoz a nyakán.
Harcba száll bátran a navajó,
Hiszen a törzsnek a java jó.
Kezét nyújtja feléd a komancs:
- Nesze koma, itt van a jó mancs!
Amerindián az apacs,
Kedvenc virága a pipacs.
Nem tart edényt a dakota,
Nem kell néki a zakota!
A másik kemény törzs a sziú,
Derekukon ott lóg a szijjú.
Siránkozik a kis kikapuk:
- Sajnos én otthon ma kikapok.
Nincs miért evődj e logikán:
Meghalt az utolsó mohikán!
Örvendeznek nagyon a juték:
„Hál’istennek, hogy ide juték!”
Földműves lett az atakapa,
Tomahawk nem kell: ott a kapa!
Fölkapja fejét csikeszó:
Valahol hallszik a csirkeszó!
Gyorsan szalad már a soson,
Lábán ott a gumisoson.
Nem tátja száját a soson,
Minél hamarabb eloson.
Dicsekedik a kis hopi:
- Milyen finom ez a Ropi!
Kemény harcos lett a csejenn,
Nem potyára nőtt fel tejen!
Visszakérdez a miami:
- Mit mondtál nékem? Mi a? Mi?
Békétlenkedik a cherokee:
-Kezdje immár el valaki!
Szereti a lányt a delavár,
Ha kell, hát egész nap rea vár!
Nem hord tollat már a tolték,
Pedig rajta régen volt ék.
Ha kölcsön ad néked az azték,
Nem tűri azt, ha van halaszték!
Nem fogyaszt italt a maya,
Fáj néki tőle a mája.
Nem szerzetes a kecsua,
Nem kell néki a kis csuha.
Keverék népség a mulatt,
De ettől ő vígan mulat!
A másik keverék a kreol,
Adóssága nincsen sehol!
Virilis férfi az arab,
Felesége van hat darab.
Ősrégi keresztény a kopt,
Sajnos, kevesen vannak most.
Jogot követel a berber,
Azt mondja, hogy: ő is ember!
Vígan ugrál most az eve,
Mert egy tányér levest eve.
Siránkozik a bariba:
- Kéne alám egy paripa!
Büszkélkedik a joruba:
Cipőbe jár, s nem saruba!
A bantuknak hazája Kongó,
S a kamrájuk belülről kongó!
Afrikai nép a gola,
Kedvenc italuk a cola.
Arról beszél a hottentotta:
A jövőt régen megálmodta.
Nem búslakodik a busman,
Felesége néki húsz van!
Tegnap megnősült a zulu,
Felesége lett a Lulu.
Nem mer zenélni a búr,
Fél, hogy elszakad a húr!
Madagaszkári a malagas,
Az asszonya pedig valagas!
Mikor harcol az ausztrál,
Mint a kenguru, úgy ugrál.
Ha cigire gyújt az ausztrál,
Előtte van a hamustál.
Totembe hisz a pápua,
Van néki mindig tabuja.
Sóhajtozik a bislama:
„Jó volna most egy birsalma!”
