Ruszka Zsolt: Érintések

                                                       Megérintettem ma reggel egy virágot,

érintésétől megfiatalodott a szivem.

Az esti vihar lemosta róla a port,

mégsem ült a többi virág nagy halotti tort.

Megérintettem ezután a saját kezem,

van-e ennél nagyobb csoda hogy létezem?

Tisztelnem kell tehát azt aki vagyok,

ezért szolgálnak nekem az angyalok.

Megérintettem kedvesem gesztenye haját,

megcsókoltam a homokban apró lábának nyomát.

Lassan lassan felnyilott a harmadik szemem,

minden érintés maga volt a végtelen kegyelem.

Steigerwald Tibor: Kincsek

hűvös szeleken

búzakalász lengeti
a föld magvait

Józsa Attila: Csendes, nyári hálaadó ének

Mikor fáradt lábad alig vonszolod

e pörgő század őrült ritmusában,

hideg falhoz ér majd egyszer homlokod,

és józanságod tükröt tart a mában:

és meglátod, hogy őszi erdőd mélyén

egy forrás buzog az árnyékok között,

megmosod arcod belőle a végén

s hidd el: a szemedbe új fény költözött –

és meglátsz majd akkor sok apró csodát:

lelked kertjében tűzpiros virágot,

s nagy esők után, a ködfüggönyön át

a szivárványból teremtesz világot –

s lágyan, énekelve a hajadba túr,

tenyerébe veszen utána az Úr!

Józsa Attila: Csendes, esti könyörgés

már sebességváltások között élünk

Uram, s árnyékunkat nem érjük utol,

csak lihegve és  dadogva beszélünk,

névtelen nyomokat hagyunk valahol –

már elveszünk a nagy kőrengetegben

és iránytű nélkül, vakon baktatunk,

hazugságokra a szemünk se rebben,

csak hangoskodó, de súlytalan szavunk,

és talán egyszer jut majd idő arra,

hogy jól megnézzük igazi arcunkat

a tükörben és ne másszunk a falra,

ha színfoltokat látunk rajta, sokat

-s lerogyva, Uram, tudjunk majd felállni

s álarcainkkal végre szembeszállni!

Steigerwald Tibor: Csend

Fa árnyékában,

az idő önmagában

nyugovóra tért.

Para Olga: A mindenségben és mégis sehol

most költöztél

a mesémbe

szavak szárnyán

szállsz a légbe

itt vagy a bodoki

hegyormon és te vagy

a hófehér csipke

a fellegfodron

a legszikrázóbb

fenséges csillag

a mindenségben

és mégis sehol

vagy valahol

mélyen bennem

gyászt oszlató

kényelemben

s általad legyek én

tömény fájdalmakat

oldó enyhet hozó

„Szép szó”

„Szép szó”

                                                     
                        (Sepsiszentgyörgy, 2010.)

Ruszka Zsolt: Három humoreszk

Szent állat

A föld egyik felén, legel egy nagy tehén,

ráadásul szentnek van nyilvánítva szegény.

Az út közepébe pottyantott egy lepényt,

egy öreg pap ezzel kente be a kezét.

Hiába na ettől lesz szenté az a kéz,

hívők csókolják, hát édes mint a méz.

Szent kígyó

A föld másik felén, kígyókkal lakik a pap,

ha hiszel Krisztusban biz isten nem harap.

Gyülekezete létszáma elérte a százat,

Isten tiszteletre ellepték a házat,

de amire véget ért a dicsőitő ima,

kilencven nyolcat magához szólított Jehova.

Babonaság

Afrikában honos az úgynevezett vudu,

papjainak lakhelye igy lett egy nagy odú.

Halott koponyákon zongorázik a pap,

főleg ha a falúból soha semmit sem kap.

Hozzák is neki rögtön a kaját egy hétre,

                                csak a falút zenéjétől ezután kímélje.

Józsa Attila: A sirály dala (nekrológ, Szabó Melinda emlékére)

Hullócsillag voltál, talán üstökös,

lelkemhez közel tükröt Te tartottál,

a boldogság csúcsa többé nem ködös,

örökké harmatos, fehér rózsaszál...

A tarlóról behordtad szénádat már,

lelked tengerén a vihar elcsitult,

pajkosan int feléd kukoricaszár,

nem fojtogat többé füstjével a múlt -

nézd, angyalok jönnek táncolni Veled,

égszínkék pillangó pihen válladon,

mennyei tisztásról nyújtod két kezed,

bántó szavakat már nem veszel zokon,

nem kísértünk el, de itt maradsz velünk

- csended tavánál megállunk, Istenünk...

Józsa Attila: Második esély (részlet)

     Ana eldöntötte, hogy templomba megy, néhány hete kihagyta a vasárnapi szertartásokat. Olyankor lelke békétlen maradt, szemrehányásokat tett magának, hogy a fáradtság, a kényelmesség legyőzte belső igényeit. Kitapasztalta, ha vasárnap nem ment templomba, a következő héten ingerlékenyebb lett, morcosabb, mintha tele lett volna tüskékkel, kiszolgáltatottabbnak érezte magát, sebezhetőbbnek...
     A Szent Péter és Szent Pál katedrálisba szokott menni,  a város másik sarkába, át kellett vágni a Warta hídján, hogy eljuthasson az óvárosba.  Az öreg plébánost gyermekkora óta ismerte, rendszeresen ministrált. Ana számára példakép volt, azon kevesek közül való, akit hiteles papnak szoktak nevezni.  Az évek folyamán lelki tanácsadója lett a plébános, néhány alkalommal hozzá fordult, mikor élete keresztjét nem bírta cipelni. Az öreg tudott reményt ébreszteni lelkében, kiútat világítani meg a sötétségben.
     Szokatlan öröm járta át, hogy Isten házába készül. Sokáig válogatott ruhásszekrényében, végül egy halványzöld komplé mellett döntött, vékony, nyári kabátot vett rá. Hiányérzete támadt, nem volt kihez szóljon a korai órában, de túltette magát rajta.  1O óra 1O perckor kilépett a kapun, tudta, bő háromnegyed óra elég lesz, hogy elérjen. Az utcák néptelenek voltak, a közeli templomban harangoztak.
     A katedrálisban kellemes hűvösség fogadta,  keresztet vetett, homlokához érintette a szentelt vizet, beült a hátsó padok egyikébe. Kevés volt a mise kezdetéig. Megnyugodott, behunyta szemét rövid időre. Kegyelem áradt szét benne, az Úr mintha tenyerén hordozta volna... Erdők fölött, mezők fölött sétáltak, mintha megmutatni akarta volna a világ valamennyi csodáját egyszerre...  A szeme könnyes lett, a tisztító érzéstől fiatalabbnak érezte magát.  Rövid csengetés hallatszott, megkezdődött a szertartás. Ana minden pórusával átadta magát, levette válláról a terhet, felajánlotta az Úrnak.  Életerő költözött belé, kellemes bizsergés áradt szét egész testében.

Ruszka Zsolt: 2 Négysoros

Életkép

Régi sirok között kukucskál az élet,

gyerekek fociznak, csakúgy zeng az ének.

Odébb egy asszony siratja a múltat,

keresi mint Magdolna férjét a megholtat.

Nyeletlenség

Pálinka helyett szenteltvizet kapott a pap,

káromkodott is ezért ő egy teljes nap.

Este keresztelni kellett egy kisbabát,

                                 pálinkával kente meg hát a homlokát.

Borbáth Sándor: Vágy

Elérni az elérhetetlent,

megfogni a megfoghatatlant

szeretni az egyetlent Őt

a szerethetőt, önmagadba

tárd fel ne próbáld feltartani

igába hajtani, teremts új világot

egy rétnyi csillagvirágot

és fogadd magadba Őt.

Résnyire hagyd az ajtót nyitva

legyen ez a dolgok nyitja

hagyd, hogy folyón, áramoljon

az időkaraván az élet sivatagán

légy jó, légy szerető,

légy szerethető,

szorítsd magadhoz az időtlent

                                az utánad érkezőt.

Ruszka Zsolt: Lélekbúvár

Lemerülők önmagamban igazgyöngyöt szedek,

tengeremnek fenekén mezítláb lépkedek.

Minden este holtfáradtan jövök ki a partra,

gyöngyeimet örömmel aggatom a holdra.

Para Olga: Táj és lélek

Tusnádi táj, tusnádi hegyek.

Lenyűgöz, mint már annyiszor. Ismét „megragad”. Állok, bámulok, a 2-es forrásnál, szemben a hegyekkel. Egyszerre gyönyörűek és félelmetesek. Mintha az égbe fel azért törnének, hogy kövesse a tekintet a szépség mámorától, elszakadni , és követni Fel, Fel, elszakadva rossz, félelmetes földi bajoktól, eltöltve lelkünk a fenség varázslatával.

Sötétedik, de még jól kivehetők a formák a tetőn, pedig félig már ködbe burkolva állnak, mintha Vénusz vállra terített fehér hárászkendője lenne, mely sejtelmesen leng a szélben..

Állok elbűvölten. Első gondolatom: megörökíteni. Szépségre szomjazom mindig. Nincs fényképezőgépem. Ezen töprengve már érzem is, bekattan a Gép! Kész, örökre a kép, az emlékkép, örökre enyém .

A hegy lábainál ólálkodik a sötét, egyre gomolyog a köd is, együtt kúsznak felfelé, már a fákat fojtogatják, és ellene semmit se tehetnek. Csak várni tudnak, az új hajnalra.

Most bennem valahogy mélyen kavarog minden, olyan sötéten, mint az előbbi kép.

Karácsony előtt:

„Jönnek a böjti szelek újra,

Betelik lassan 2000.

Nem baj, végig figyelj a súlyra:

Ha viseled, hát létezel.”

(Lászlóffy Aladár )

Létezem, létezik ez a táj is két alakban, önmagának és nekem. Csak nekem suttogta titkait ma este, hogy „jönnek a böjti szelek”, vele kelnek birokra a fák. Büszkén mutatják megtört testvéreik, akik bár derékba törtek, de gyökereik mélyek és erősek. Semmi sem döntheti ki tövestől. Megszámlálhatatlan szállal kapaszkodnak…

Gyökerek módjára szerteágaznak, bomlanak bennem a hitek…Kitéphetek, elhajíthatok, felkutathatok minden Kacatot, de a Fájdalom Gyökerei ágaznak-bogaznak kelevény rákos daganatként szerteáradva.

Minden sejthez elér.

(Tusnádfürdő, 1997. dec. 16. )

Lukács Sándor - Lucky: A szexológusnő (esete, ha leszáll az esete )

Elhangzott: 2015 Szentgyörgy Napok Halovány a Hagyomány kabaré előadásán

Mindenkinek azt mondom,

vigyázzon az eszével,

mert az ágyban gondolkozni

jobb a másik fejével.

Ötgyermekes családanya

azzal küldte az urát,

adjon nekem egy ötszázast

mutassak neki...furát.

Ennyi pénzzel- javasoltam,

jobb ha innen menekül.

Azóta hű neje karján

a hatodik gyerek ül...

  Refrén:

Ez, vagy az, ha kihagy az agy,

aki tőlem tanácsot kér, buta nem marad.

Szomorú volt az aktmodell

filmbe illő esete,

festőművész barátjának

kiszáradt az ecsete.

Megkérdezte, akarod-e

hogy a piktor lefessen?

Végy magadra öt- hat ruhát,

hogy az álla leessen.

Később mondta,- igazad volt,

nedves lett a paletta,

szerencse, hogy idejében

lecsúszott a spaletta...

  Refrén:

Egy, vagy az, ha kihagy az agy,

aki tőlem tanácsot kér, buta nem marad.

Legutóbb a rendelőben

                                                                  2

szoknya és egy nadrág várt.

Meglepődtem, mindkettőben

egy- egy csinos nagylány várt.

Barátság volt- szólt az egyik.

Így a másik: -Szerettem!

Jajj, leányok, nem vagytok jók

ebben a bús szerepben.

Válaszom a barátságról

majd levélben küldöm el.

Együtt jöttetek most ide,

menjetek ma külön el...

  Refrén:

Ez, vagy az, ha kihagy az agy,

aki tőlem tanácsot kér, buta nem marad.

Ne értsenek félre engem,

tudom, nem jó egyedül

a zenész sem szereti, ha

vonó nélkül hegedül.

Beállított tegnap este

egy megszeppent üstdobos.

Megvertem az asszonyt- sírta

s dobbal együtt kidobott.

Mondta neki, ütőjével

halkabban gyakoroljon,

fogja meg a hangszert szépen,

simogassa ahol jó.

  Refrén:

Ez, vagy az, ha kihagy az agy,

aki tőlem tanácsot kér, buta nem marad.

Februárban jött egy kuncsaft,

nem látott az idegtől:

Mit csináljak, szegény férjem

összement a hidegtől?

                                                                   3

Hány centi volt a ház ura?-

elpirult mint fán a meggy:

Tegnap este harminckettő,

ma reggel csak huszonegy.

Nézze kedves, tanácsoltam

 hagyjon fel a mércével

ne keverje össze magát,

egy fiatal jércével...

  Refrén:

Ez, vagy az, ha kihagy az agy,

aki tőlem tanácsot kér, buta nem marad.

Volt  egy vadász páciensem,

elhozta a nyulakat,

Negyven évig – panaszolta,

szolgáltam az urakat,

végig a nagy vadra vártam,

azt hittem, hogy előjön,

minden bokor csak azt súgta,

Kovács elvtárs ne lőjön!

Drága uram, higgyen nekem,

dobja félre a puskát

ha más nem megy, énekeljen

önmagának csasztuskát...

  Refrén:

Ez, vagy az, ha kihagy az agy,

aki tőlem tanácsot kér, hoppon nem marad!..