Kezdetben a Mindenható teremtette az eget és a földet. A föld műveletlen volt, kietlen és puszta. Látva mindezt, a Mindenható úgy döntött, megteremti az embert, hogy ura legyen és művelje a földet.
Minden okés volt, az ember végezte a dolgát a földön, de aztán elszaporodtak, nem tudták, hogy mit kezdjenek egymással.
Nem tudták mennyien vannak. Szerettek volna valahogy rájönni hánnyan vannak, de abban az időben nem voltak eszközök, hogy egymást megszámolják. A Mindenhatónak már nem engedelmeskedtek, igy aztán az félrehúzódott és hagyta az embereket, hogy csináljanak amit akarnak.
Természetesen az emberek meg voltak áldva a teremtés képességeivel, amiről tudomásuk is vala, csak fogalmuk sem volt mit kezdjenek vele. Törték a fejüket, hogy mit is csináljanak, mi volna a teendő ahhoz, hogy egymást megszámolják, de semmi okos nem jutott az eszükbe. Addig gondolkodtak, addig szemlélődtek, amig csak egyszer egyiküknek testet öltött a gondolata.
Elég furcsa lény volt, nem embertípusú, se keze, se lába nem volt, csak egy hatalmas kerek fej volt. Meg is szólalt a kerek fejecske:
- Halló emberek, én vagyok a Gondolat, amit ti hivtatok elő a fejetekből, addig szemlélődtetek.
- Na, és aztán, mit kezdjünk veled? – kérdezték az emberek.
- Azért öltöttem testet, hogy tanácsot adjak nektek, mit teremtsetek magatoknak ahhoz, hogy meg tudjátok egymást számolni. Teremtsétek meg a számokat. A számok majd elmondják és szemléltetik, hogy hányan vagytok.
- Nahát!– csodálkoztak az emberek, - micsoda agytröszt vagy te, hogy ilyenek jutnak az eszedbe.
- Igen, agytröszt vagyok, mert a ti agyatokból pattantam ki - válaszolta a Gondolat.
Lerajzolom a Gondolat körülbelül hogyan nézett ki. Kb. így:- Hát hogyan alkossuk meg a számokat? – kérdezték az emberek.
Most lerajzolom, hogyan néztek ki az emberek:
Tehát volt fejük, két kezük, testük és két lábuk, amint a rajzon látható; viszonylag elég arányosak voltak azok a testrészek.
A Gondolat máris készen volt a válasszal:Nos, tehát megtörtént a számok teremtésének aktusa. A számok csak voltak, önmagukba léteztek, de még mindig nem tudták használni az emberek.
- Sebaj, - szólt a Gondolat, - megtanítlak benneteket az aritmetikai műveletekre.
- Mi az az aritmetika? – kérdezték az emberek.
- Hát, számtan, vagyis a számok tudománya.
- Jól van, taníts meg rá! – hagyták helyben az emberek.
- Először is megtanítom az összeadást, a jele egy kereszt + ; azt jelenti, hogy egymáshoz illesszük a számokat, több számot teszünk egymás mellé.
- Tehát: 1+0 =1, 1+1= 2, 1+2 =3, és igy tovább, - megtanított minden egyes számot összeadni mindegyikkel.
- A másik művelet a kivonás, azt jelenti, több számból elveszünk egyet, vagy többet.
- A harmadik művelet a szorzás, azt jelenti egy számot megsokszorozunk önmagával.
- A negyedik az osztás, azt jelenti, hogy egy többszörös számot megkicsinyítünk valamennyiszer.
És, hogy szavamat ne felejtsem, megtanította számolni az embereket, vagyis önmaguk megszámlálásával kezdte. Tehát 0,1,2,3,4,......9,....10,......11.
A tizes az 1-ből és a 0-ból állt, tehát 1 és 0 az 1. Például 25, az 2 és 5, tehát hét volt az értéke, minden számnak volt egy numerológiai értéke 0-tól 9-ig.
Az emberek megtanulták, hogy mindennek van egy értéke, akármilyen mennyiség, de úgy is van egy értéke, tehát értékbeállitottságuak voltak.
A számoknak, természetesen így személyiségük is volt, bizonyos tulajdonságokkal rendelkeztek. A Nulla például, a mindent és a semmit ábrázolta, a tökéleteset, az istenit.
Így ő volt a kezdet és a vég is. Mindent magába foglalt, tehát az emberek egységlogikával operáltak.
Az Egyes volt a személyiség, az individuum.
A Kettős volt a szétosztódás a dualizmus megtestesitője, a pár, a jin és a jang, a férfi és a nő, pozitiv és negativ.
A Hármas a kettéosztott világ újraegyesítése, a család, a harmónia számja.
A Négyes a négy elem: tűz, víz, föld, levegő - az anyagi világ.
Az Ötös a kvinteszencia, vagyis mindennek a lényege, a hit száma.
A Hatos 3x2 vagy 2x3, ezeknek a megsokszorozása.
A Hetes a mágia, vagyis a teremtés száma.
A Nyolcas 2x4, a sors, a fátum számja.
A Kilences volt a maximum, mit ember elérhetett, vagyis a beteljesedés száma.
Tehát, a számoknak személyiségük volt, mint mondtam, mindegyik tudta a helyét, a feladatát és azt becsületesen teljesítette is. Hallgattak az emberekre, bármilyen feladatot szabtak ki nekük teljesitették zokszó nélkül. Így aztán szépen, harmonikusan megvoltak az emberekkel, szolgálták őket, hiszen az volt a küldetésük. Becsületesen végezték a négy alapműveletet az emberek is, vagyis jól összeadtak, kivontak, szoroztak és osztottak.
Telt-múlt az idő, az emberek még jobban elszaporodtak a földön, talán vagy tízszer annyian voltak, mint akkor, mikor a számokat megteremtették. Időközben a Teremtő Gondolat, meg a számok felhasználásának segítségével egyéb dolgokat is teremtettek, sok-sok gépet: időgépeket, űrhajókat, térutazó gépeket, robotokat stb. Aztán igen-igen felbátorodtak és már a Gondolat tanácsai nélkül is kezdték használni teremtő képességüket. Megteremtették az integrált áramköröket, amiket a gépekbe helyeztek. Az integrált áramkörök több algebrai és aritmetikai műveleteket foglalnak magukba.
Az idők folyamán a négy alapművelet mellé még másokat is teremtettek, mint például a hatványozás, a gyökvonás, differenciálszámítás, logaritmusszámítás, integrálás. Ezek, amúgy a négy alapművelet kombinációi. Az emberek a Gondolat segítségével jöttek rá ezekre, még mielőtt mellőzték volna aztat. Ezek a dolgok mind a helyükön lettek volna, ha az emberek nem kezdtek volna annyira eltelni önmagukkal. És pedig elteltek önmagukkal, vagyis nagyon egoisták, énközpontuak lettek. Azt hitték, hogy a teremtés egyes-egyedül csak saját érdemük, vagyis mindent csak önmaguknak köszönhetnek, ami látható körülöttük. Ez részben igaz is, de megfeledkeztek arról, hogy nemcsak fizikai sík létezik a megnyilvánult valóságban. Egyszóval a Szellemvilágot mellőzni akarták és meg is tették.
Az emberek használták a számokat és a számok engedelmeskedtek nekük, hiszen az ők teremtményeik voltak. Aztán az emberek mellőzni kezdték a Gondolatot, aki őket megtanította teremteni. Mindent a saját fejüktől kezdtek csinálni, kényük-kedvük szerint akarták a számokat is és az aritmetikai műveleteket is használni. Már nem számított a számok numerológiai értéke, hanem a mennyiség, vagyis az illúzió volt a lényeg. A számok elvesztették egyéniségüket, mivel sokszorosítani kezdték őket papíron. A számok nem értettek semmit az egészből, csak nézték a képmásukat, amiket a papírokra nyomtattak. Egymás mellé voltak helyezve, mintha csoportkép lett volna, közben csak egyszerűen felhasználták a fényképeiket és egymás mellé illesztették őket,
így tovább.
Magyarán mondva az emberek visszaéltek a számok egyéniségével és létjogaikkal. Össze-vissza dobálták őket, eszközöknek tekintették, nem pedig teremtményeknek. A számok egy idő után már megelégelték ezt a sok hatalmi visszaélést, amit az emberek követtek el egyéniségükkel, vagyis nem tűrték már, hogy személyiségük meg van csorbítva. Aztán egy szép napon a Nulla, aki mint mondtuk ki is tágulhatott és összehúzodhatott, most nekilátott és jól kitágult, óriásira növesztette magát és összehívta a számokat egy kis mitingre.
A számok készségesen engedelmeskedtek a Nagy Nulla összehívásának, összegyűltek egy tanácsteremben; voltaképpen nem is kellett nagy terem nekük, mert csak tízen voltak a Nullával együtt. Mikor már mind együtt voltak a Nulla megnyitotta a gyűlést:
- Kedves számtársaim! Amint tudjátok, rengeteg csorba esett egyéniségünkön az utóbbi időben.
- A helyzet tarthatatlanná vált és valamilyen úton-módon vissza szeretnénk szerezni tekintélyünket és helyünket a világegyetemben. Tovább nem tűrjük az emberek önkényét ezen a bolygón. Tennünk kell valamit, mert hanem véglegesen felbomlik a rend az egész világon.
Tudniillik, tőlünk függ a rend és a harmónia az egész világegyetemben, ha mi nem tartjuk be a rendet, akkor mit várunk el az emberektől? Az emberek lesülyedtek egy nagyon alacsony tudatszintre, elvesztették erkölcsi érzéküket és csak rombolni tudnak már, nem építeni.
Ezt meg kell akadályozzuk valamilyen formában, mielőtt totális káosz lenne ebben a világkorszakban. Helyre kell állítsuk a rendet és harmóniát ezen a bolygón és meg kell emeljük a bolygó rezonanciáját. Ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha az öntudatlan és önfejű emberektől átvesszük a hatalmat és az irányítást, aztán kicsiszoljuk az egyéniségünkön esett csorbákat.
Én például azt a korlátokba szorítást kell kiküszöbüljem, amibe az emberek belehelyeztek a tudatszintjükkel. Mert, úgy-e barátaim, mi érezzük és tudjuk, hogy amit az emberek önmagukban korlátoznak, vagy elveszítnek, az a mi személyiségünkbe diszharmóniát okoz, mivel mi összevagyunk kötve az ő tudatszintjükkel, az ő teremtményeik lévén, és köztudott, hogy teremtő és teremtett össze van kötve a tudat által.
- Úgy van! – szólalt meg az Egyes. – Összevagyunk kötve kollektív tudatszinten velük. Én, például az elszigeteltség érzését kell kiküszöböljem egyéniségemből, mert az emberek egyénenként elszigetelik magukat a világrendtől. Önkényük elszigeteltség érzést kelt bennük és bennünk.
- Jómagam a dualista paradoxont kell feloldjam magamban - vette át a szót a Kettős - mert az emberek duál logikával gondolkodnak manapság, vagyis a fehéret fekete nélkül nem tudják elképzelni, a kicsit a nagy nélkül, és a többi.
Tehát ellentétekben operál a gondolkozásmódjuk. Ennek, meg tudjuk, sokszor az az eredménye, hogy leragadnak vagy az egyik oldalnál, vagy a másiknál.
Aztán felszólalt a Hármas is: - Nálam az egységesítésre való hajlamot csonkították meg, mert nem tud az agyuk egységlogikával dolgozni.
- Engem meg beszorítottak az anyagi világba, mivel én az anyagért, vagyis a négy elemért vagyok felelős: a tűzért, vizért, levegőért és földért. Korlátoztak csupán az anyagi világra, holott az én archetípusom is, mind bármelyikünké a szellemvilágból való- mondta a Négyes.
- Mivel én képviselem a kvinteszenciát, vagyis minden dolog lényegét, így engem ebben csonkítottak meg az emberek - adott nemtetszésének hangot az Ötös is.
- Ami engem illet, már a Kettős ás Hármas öcséim elmondták, hogy miben csonkitották meg, én csak megerősítem az álláspontjukat, mert a bátyjuk vagyok és hatványozva képviselem azt, amit ők – így a Hatos.
- Mint tudjátok, kedves testvéreim és számtársaim - folytatta a felszólalások sorozatát a Hetes, - én, ugy-e a mágia reprezentálója vagyok, tehát ezen a területen sértették egyéniségemet az emberek, mivel hamis mágiát, vagyis korrupciót követtek el szellemi és anyagi szinten.
- Komplexebb és bonyolultabb személyiségem - következett a Nyolcas - a sorssal és annak alakulásáról, magassabb szintre emeléséről, a felfele nyitásról felel. Az emberek, mivel lezárták magukat, egy örvényt képeztek maguk körül, vagyis fátumot, előre kiszámítható dolgot. Én ezt szeretném megakadályozni, mivel a lét nem egy bezárt dolog, hanem egy misztérium, és misztérium nélkül nincs élet, mint tudjátok. Tehát, az emberi demisztifikáció ellen teszem le voksomat és ezért lázadok.
- Végül, de nem utolsó sorban, ahogy mondani szokás, én is elmondom fájdalmamat- így szólt a kilences. – Megcsonkítottak abban a mivoltomban, hogy a beteljesedést előidézzem, mivel azért felelek. Az emberek, mivel lezárták magukat, így nem tudnak ki-,vagy beteljesedni, ebből kifolyólag szakadás történt a szellemvilágba, tehát ezért lázadok fel.
Miután mindannyian kifejtették lázadásuk okát, összebújtak és tanácskozni kezdtek, mit is kellene tenni, a Rend és Harmónia visszaállítása érdekében. Természetesen a gyűlésen ott volt az emberek által mellőzött Gondolat is, így aztán nem sokáig váratott magára a megoldás.
-Első dolog, amit tennünk kell - hallatta magát a Gondolat - szabotálnunk kell a gépek működését. Mivel működésük számrendszerek és matematikai műveleteken alapszik, ezért, nem lesz nehéz dolgunk leállítani, vagy akár megbolygatni a működésüket. Egyszerűen nem fogunk engedelmeskedni az aritmetikai műveleteknek, ennyi az egész. Úgy csináljuk, ahogyan az emberek: korumpáljuk az aritmetikai műveleteket, más szóval mondva ellenük forditjuk a saját fegyverüket, a korrupciót! Aztán, miután rájönnek hogy gépek nélkül és számrendszerek nélkül nem tudnak megélni, majd talán meghunyászkodnak és tárgyalni fognak velünk.
Másnap az összes gép, ami létezett az emberek álltal lakott bolygón, a Terrán, mindegyik szabálytalanul kezdett működni: indítás helyett vészhelyzetet jelentettek, az egyes művelet helyett a négyest csinálták, leállás helyett újraindultak és a többi. Mindhiába jöttek a karbantartók, informatikusok, mérnökök, meg ehhez hasonló figurák, mert úgysem tudtak semmit csinálni a gépeknek. Az egész Terrán felborult a működésük.
Aztán következtek a számítógépek, bankautomaták, mindenféle gép, ami egyszer számvezérléses alapon működött összevissza végezte a műveleteket. Az emberek nem tudtak már számfényképeket nyomtatni és, mivel ez volt a fizetőeszközük leblokkolt a fizetési rendszer. Totál káosz lett az emberi társadalomban. És senki közülük nem értette, hogy mi történik a világon. Az emberek a géprendszerek, számítógépek és számrendszerek nélkül nem tudtak mit kezdeni önmagukkal.
Megtébolyodott az elméjük, össze-vissza szaladgáltak, veszekedni, verekedni, harcolni, háborúzni kezdtek egymás közt.
Alaposan megtízedelték önmaguk sorait, és mindezt eddigelé csak tétlenül szemlélték a számok.
Mivel az emberek elfelejtettek kapcsolatot teremteni a Szellemvilággal, így értelemszerűen nem kapták a megoldást a próblémára. A számok csak nézték, nézték, hogy mi történik az emberek világában, aztán a Nagy Nulla, a Gondolat segítségével ismét összehívta a számtársadalmat, hogy így nevezzük, és tanácskozásba kezdtek.
Szólt a Gondolat:
-Azt hiszem számtestvérek, hogy jó lenne tárgyalásra bírni az embereket, és tudatni velük, hogy ezt az egész káoszt mi hoztuk létre, mivelhogy mellőzni akartak minket és megcsorbították egyéniségünket.
Aztán beszélt a Nagy Nulla, mivelhogy ő volt a vezéregyéniség a számok közt:
-Kedves számtársak, testvérek! Ha nem hajlandók tárgyalni velünk az emberek, akkor továbbra is engedjük, hogy ez a zűrzavar uralkodjon felettük. Ha pedig készek a kiegyezésre, akkor visszaállítjuk a Rendet és a Harmóniát az emberek világában.
A számok egyetértettek a Nagy Nullával.
A következő nap a számok elmentek az emberek vezetőjéhez, az úgynevezett Nagy Elnökhöz, aki még úgy, ahogy megőrizte józan eszét.
Szólt a Nagy Nulla:
- Tisztelt Nagy Elnök úr! Mindenemberek vezéregyénisége, azért jöttünk hozzád, hogy tudassuk veled ennek az egész zűrzavarnak az okát.
Tudd meg, ezt a káoszt mi teremtettük körülöttetek, mivel megtépáztátok létjogunkat és korrupciót követtetek el ellenünk és a szellemvilág ellen. Kérlek szépen, hogy bírd rá embertársaidat, hogy szálljanak önmagukba és ismerjék el, hogy nálunk nélkül mit sem ér az exisztenciájuk.
- Az lehetetlen, amit mondasz!- vágott vissza a Nagy Elnök - Lehetetlen, hogy ti, akik a mi teremtményeink vagytok, ti nekünk valami rosszat is tudjatok csinálni, hiszen mi parancsolunk nektek. Nálunk nélkül ti nem is léteztek, tulajdonképpen. A mi agyunk hozott létre benneteket.
- Azaz, hogy az én segítségemmel! – avatkozott be a Gondolat a társalgásba.
- Hát te ki vagy?- kérdezte a Nagy Elnök.
- Én a Gondolat vagyok, akinek a segítségével hívtátok létre mindazokat a dolgokat, amik titeket most körülvesznek.
- Az lehetetlen, mert mi téged nem ismerünk. – válaszólt az Elnök.
- Ti nem, mert már mellőztetek, de az őseitek ők ismertek. Azt ajánlom, működjünk együtt és szüntessük meg ezt a káoszt, ami testet öltött itt körülöttünk.- mondta a Gondolat.
- Nem fogunk közreműködni ismeretlenekkel!- dacolt a Nagy Elnök.
- Ha nem, akkor kénytelenek leszünk én is és számtestvéreim is tovább szabotálni az eszközeiteket, mert mi uraljuk őket és nem ti. Általunk tudtok parancsolni nekük, mert mi irányítjuk a törvényszerűségeket, amik által működésbe jönnek a dolgok. Ha ezt nem ismeritek be, akkor lezárjátok magatokat és csak rombolás és pusztulás lesz körülöttetek. Azt tanácsolom, vessünk véget ennek, hiszen elegen elpusztultatok, és mégtöbben megtébolyodtatok. Szükségünk van az együttműködésre, mert egymás nélkül nem tudunk igazán létezni. Az Univerzumban minden összefügg mindennel, ha így nem akkor úgy, vagyis, ha nem közvetlen, akkor közvetetten.
- Az nem igaz, mi nagyon jól megvagyunk nélkületek! – érvelt a Nagy Elnök.
- Majd meglátjuk! – zárta le a vitát a Gondolat.
Ismét összegyűltek a számok a Gondolattal egyetemben és úgy döntöttek, hogy a lázadást folytatni kell, mig csak az emberek jóra nem térnek.
De az emberek nem tértek a jóra.
Napról- napra eluralkodott a téboly, ami aztán halált szűlt maga után és pusztult az emberi faj, nem is lehet tudni mennyi ideig, mert közben az időt felgyorsította a Szellemvilág és összezavarodott még az időszámítás is az emberi tudatban.
Aztán egy szép nap, ki tudja mikor és mennyi idő múlva, egy ember, aki öntudatra ébredt, keresgélni kezdte a megoldást a káosz eltüntetésére.
A számok, akik figyelték a fejleményeket nyomban mellé szegültek a Gondolat segítségével, és segítettek az Új Embernek, mert ez volt a neve.
Az Új Ember megtanította azt a maroknyi társát, aki még maradt a Terrán az új gondolatokra, amiket a Gondolat súgott neki, és helyreállt a Rend és a Harmónia az emberek világában.
Végezetül az Új Ember azt a tant terjesztette el a Terrán, hogy soha ne éljenek vissza a számokkal, mert azok által uralkodik a Törvény, a Rend, és a Harmónia a Világegyetemben, ahová tartozik az emberi faj is.
