Októberi műhelymunka

                                                                                                          Fotó: Sándor Attila

Sz.Orosz Mihály: Hurrikán szoba

Egy szobában ül, szívében rettenet,

kint a magasban tombol a vad vihar,

széthord mindent elemésztve a teret,

hol mindent kibont és mindent betakar.

Egy szobában ül, orcáján rémület,

kint a torz erő a végtelenre vált,

tombol az orkán, a fal beleremeg,

míg ő ijedten elsusog egy fohászt.

És megnyugszik, már nem gondol a rémre,

csendesült lelkével messzire ellát.

Hegyekre gondol, hol várja kedvese,

és ősz gyönyörében állanak a fák.

Egy szobában ül, szívében szeretet,

kint a magasban tombol a vad vihar,

széthord mindent elemésztve a teret,

hol mindent kibont és mindent betakar.

                                                                 Foto: Steigerwald Tibor

Mészáros Mária: Zizegő szőnyeg

Éjszaka van....

Kinn a kertben,

minden alszik

szépen, csendben.

Csak a száraz

falevelek, félálomban 

beszélgetnek,

s reggelre 

mind leperegnek.

Lábunk alatt

levélszőnyeg,

megköszönjük,

szelíd ősznek.

 Kolozsvár,  2015.11.06.

Mészáros Mária: Fekete öltönyös kismadár

A tegnap is 

itt voltál

te

kismadár!

Talán kis

szíved beteg?

Vagy a párod

keresed?

Elhullattad 

zsebkendőd?

Elhagyott  a

szeretőd?

Most már tudom!

Engem vársz!

Rám tekintesz ...

s odébb állsz.

Melbourne, 2014.05.31.

Sz.Orosz Mihály: Őszi szonett

Oly észrevétlen bolyongott a nyár még,

csendesen vonult kint a fák között.

Úgy elvonult mint a suhanó árnyék,

észrevétlen az alvó fák fölött.

És jött az ősz, reggel amint beköszönt,

fák közt hosszúra nyúlott az árnyék,

a táj aranyos ruhába öltözött,

de ez már nem lehetett ajándék.

Nem lehetett, az éj már dér-fátylat szőtt,

az ébredő és már fázó fák között,

hol rettenve bujdosott az árnyék.

Nem lehetett, de bennem él a szándék,

ha új nyarakon virágok közt járnék,

álmodozzak viruló fák között.

                                                        Fotó: Steigerwald Tibor

Para Olga: iránytű

éber álmodás

téged mutat

iránytű

bennem

vagy

Zárug László: Befelé fordulva

Egyedül vagyok magammal,
ketten beszélgetünk.
Bezárkózva tárulkozón,
úgy szemérmeskedünk.

Ártatlanság üde cseppje,
vallja tisztaságom.
Szól a szám, de én sem értem,
miért stratégiázom.

Szavaim, mint harmónia,
töltik be a lelkem.
Tiltakozva lüktet agyam,
mondandóm elrejtem.

Őszinteség, s a megvallás,
a beteljesülés,
önmagamnak tükörképe,
fájó szembesülés.

                               Fotó: Steigerwald Tibor

Zárug László: Bennünk van a kulcs

Szabjak határt szónak, vágynak, fantáziának?
Szemet könnyeztessek folytogató füstként?
Rákos daganat, mely iszonyata mának,
s hadigépezetként zavarjam a békét?

Vagy szítsam, ami rossz eszközben és elvben,
végső kárhozatnak határát feszítsem?
Kárhoztassak el mindent ördögi tervvel
csak azért, hogy a jót végleg leterítsem.

Lehetnék ördög a népemért, magamért,
lehetne a pokol lelkem izzó polka.
Mert bennünk van a kulcs, Menyország és pokolért,
felhőkre áhítva, s fényes csillagokra.

Akarhatnék jót is, törékenyet, tisztát,
földet, eget,tengert virágba merítve.
Ölelni ifjút, öreget és árvát,
s mert bennünk van a kulcs, az is sikerülne.

Ruszka Zsolt: Epigrammák

Szólás szabadsága fontos dolog,

feleségem pont emiatt dohog.

Asszonytól tanul a politikus,

csak mi beszélünk, mindenkinek kuss!!

Gyuri bácsi biciklizik haza,

hátul ott egy régi rozsdás kapa.

Útját állta a falu kocsmája,

estére meg begyulladt a mája.

Ma reggel nyerített Gáspár lova,

egy hete nem ettem már, cimbora.

Gazsit ez egy cseppet sem zavarja,

hét napja a pálinkát nyakalja.

Lóversenyre igyekszik a Tibi,

arra megy, merre a lába viszi.

A réten legelt a cigány lova,

Nemzeti vágtán ők a két diva.

Sz.Orosz Mihály: Az őszi mezőn

Hideg szél barangol az őszi mezőn,

a kórók között késő táncát járja,

és majd eliramlik semmibe veszőn,

belehullva a végtelen magányba.

Elmúlott régen a szépséges tavasz,

ahol virágok között tűnődve járt

a lány, meg-megállva árnyas fák alatt,

lágy mosollyal, csendben valakire várt.

Szél barangol búsan az őszi mezőn,

a kórók között késő táncát járja,

és majd eliramlik semmibe veszőn,

elmerülve a végtelen magányba.

Para Olga: Talán rokon…

szemben egy szikla

magas szikár kevély

úgy érzem néha

talán rokon velem

gondjában bánatában

sosem osztozó…

(Tölgyes, 1982.november 13.)

Para Olga: Belső beszéd

belső beszéddé

váltál

lám

nem éltél

hiába

voltál

s váltál

lényem

lényegévé

gondolatmaggá

gyúrva

gyűrűznek fel

a mondatok

te mondod őket

és én hallgatom

és elhiszem

hogy a gondolatod

az enyém

a gondolatom

a tied

együtt gondoljuk

ugyanazt

egyek vagyunk

el nem válhatunk

 (Sepsiszentgyörgy, 2018. október 4.)

Felolvasó est

Felolvasó est: Shakespeare Pericles című darabjából. Az utána következő vitát és kötetlen beszélgetést dr. Nagy Attila egyetemi tanár, akadémikus, Shakespeare-kutató moderálta. Köszönjük!

                                                                                                   Fotók: Matekovics János Zoltán