PARNASSZUS IRODALMI KÖR SEPSISZENTGYÖRGY: 2017

2017. december 23., szombat

Ruszka Zsolt: Decemberi haikuk

Boldogság

Egyedüllétem

oltárára virágot

helyezett a szél

Fény

Életed minden

napján gyújtogattad, de

kár volt, mert Égett!!!

Hagyaték

Egy marék hamu,

ha marad belőllem ,s

szerettél, őrizd!!!

Zen

Felháboritó

igazságtalanságok

mellett teázok.

Kövület

Szembe fúj a szél,

könnybe lábadt szemem, így

tudok csak sírni

2017. december 21., csütörtök

Para Olga: Haza

vinne a láb

lelkem tiltakozik

ha nincs

ott

Otthon

hol van

akkor

Édes Gyermekeim

(Szilágycseh, 1994. július 1.)

Ruszka Zsolt: Három humoreszk

Liszt Ferenc

Hiúsága miatt szenvedett ő sokat,

zenéje mégis meggyógyít sokakat.

Szerelmes lett a magyar cigány zenébe,

mikor az Úr bánatos volt ezt húzta fülébe.

Tél

Hófelhők jelentek meg a hegycsúcsok fölött,

didergő cinke, énekével távolabb költözött,

metsző lett a hideg, szinte mindent átjár,

csak a varjú mondja egyre: nem kár, nem kár.

Heródes

Napok óta a királyon nem fogott az álom,

nála jártak régi bölcsek, szám szerint is három.

Beszéltek egy gyerekről ki királynak születik,

hacsak addig a szüleit, hogy-hogy meg nem öletik.

Sz.Orosz Mihály: Beöltözött a tél hófehérbe

Beöltözött a tél hófehérbe,

a vizek felett mint a lehelet száll

a pára, s fehér végtelenségbe,

komor felhőként lassan összeáll.

És én megyek vágyaimmal folyton,

vonzanak a messzi, kék egek,

bús szelek kísérnek útjaimon,

míg átúszom a fehér végtelent.

És én megyek nagyon sok éve már,

Ezredévek kísérik útjaim,

hómezők között lelkem messze jár;

tavaszban ringanak az álmaim.

És én megyek zord hómezők között,

vonzanak az álmodó, kék egek,

elszállok végtelen vizek fölött,

megyek, várnak ringó, nyári éjjelek.

Foto: Steigerwald Tibor

Józsa Attila: Gyász szertartás

- Tóber Laci bácsinak ajánlom sok szeretettel –

Sűrűn havazott a második ezredforduló karácsonya előtt, mikor Mórickáék Sepsiszentgyörgyre költöztek, az Őrkőre, közvetlenül az erdő alá...Csikorgó hideg volt, a szántalpak mély nyomokat hagytak a hóban, a bádogtetős vályogházak falai itt-ott megrepedeztek, a kéményekből szivárgott a füst, azokból, ahol éppen volt még tüzelni való...

A szegénység beütötte a fejét a cigányházakba, volt aki bottal próbálta kikergetni, de sehogy se érte utól... A legtöbb házban villanyáram se volt, kút is csak minden harmadik – negyedik udvarban. Az öreg cigányok a purdékat szalasztották egymáshoz egy-egy vödör vízért, ha nagymosás következett, vagy tisztálkodni akartak, ami nem túl sűrűn fordult elő, nehogy még szokássá váljon...

A purdék javarésze iskolába se járt, jobban szerettek a mezőn csatalgolni, vagy galambfészket keresni a fákon. A felnőtteket az állam többször megpróbálta valamilyen munkalehetőséggel megkörnyékezni, de nem füllött a foguk hozzá... Ritka volt közöttük, aki

Magyarországra árut forgalmazott, vagy adott el a piacon, a legtöbben csatornázással foglalkoztak, házaló zsidók módjára járták az utcákat, kiépítettek maguknak egy hálózatot, pontosan tudták, kiben lehet megbízni, hol lakik. A legtöbben állatokat is tartottak, de sokat nem törődtek velük, a kutya szabadon futkározott az udvaron a disznóval, libákkal, kecskével, kakassal. Tehenet senki sem tartott, ellátása túl sokba került... Egyik-másik udvarból egy gebe is kinézett a kerítés mögül, rendszerint csont és bőr volt, csak a jó Isten gondviselő szeretete tartotta életben... Egy trágyadombon kakas kukorékolt, két-három öreg tyúkját próbálta rendre utasítani.

Móricka apja is, nagyapja is csatornás cigány volt, az öreg Pepi a szakma mesteremberének számított, fiatal suhancok próbáltak mesterséget lopni tőle, több-kevesebb sikerrel. Az öreg 91 éves volt, amikor Mórickáék az Őrkőre költöztek, de kifogástalan egézsége két-három év alatt romlani kezdett. Nagy mókamester hírében állt, a humor tartotta életben, soha ki nem fogyott a viccekből, érdekes történetekből. A rossz nyelvek szerint az öreg nagy kakas volt egész életében, szerette a fiatal menyecskéket, családokat is robbantott széjjel akaratán kívül... Ragadtak rá a nők, mint a viaszra a legyek, mindegyiket másképpen bolondította. Harmincas évei elején járt, amikor megszöktette feleségét, akkoriban ez eset nagy port vert fel a faluban. Hét gyermeket szült neki, Móricka apja volt a legfiatalabb.

A 2OO7-es esztendő tavaszát is megérte, közeledett a húsvét, az öregnek váratlanul romlani kezdett az egészsége. S bár szívós ember hírében állt, csontritkulás támadta meg. Éjszakánként iszonyatos fájdalmai voltak, hősiesen tűrte, meddig tűrhette. Csúf szája miatt a felesége egyre többet zsörtölődött vele, utolsó napjait megkeserítette. Az unokáit csak esténként látta, egész nap kinn csatangoltak, estére gyűltek össze az asztalra kiborított puliszka köré. Mórickát szerette legjobban, kioktatta a csatornázás minden fortélyára. A 15 éves suhanc mindenre vevő volt, tekintetekből, fél szavakból, egy-egy mozdulatból értették egymást. Mikor dolga volt, kedvenc tyúkja, az öreg Rebi totyogott be a konyhába, felugrott a kemence padkájára, hogy szembe nézzen vele. Pepi megsimogatta, bedugta kabátja mögé, egy darabig meg se mozdult, nehogy felébressze, ha történetesen elaludt...

Egy este hiába várták vacsorára, többszöri szólítgatás után se jelentkezett. Összekeresték az udvart, a kertet, benéztek minden lyukba, az öreget mintha a föld nyelte volna el!

Mórickának eszébe jutott, hogy felmásszon a padlásra. Mikor felért, a szája tátva maradt: nagyapja, a legöregebb csatornás cigány egy gerendáról csüngött alá kötélen, hurokkal a nyakán... Egy darabig nem tudott megmozdulni, időbe telt, míg képes volt lemászni a létrán. A hír mindenkit ledöbbentett... Két óra múlva magához tért az anyja, szobájába hívatta s így

szólt hozzá:

- Móricka, fiam, el kellene menjél a tisztelendő úrhoz, mondd el mi történt, kérdd meg, temesse nagyapádat el. De nehogy kicsússzon a szájadon, hogy felkötötte magát, megértetted?

- Igen, édesanyám.

A katolikus plébánia nem volt messze, vecsernyére harangoztak. Móricka szaporán szedte lábait, sírás fojtogatta torkát. Nagyapjára gondolt, hogy nem volna büszke rá, hogy elérzékenyült... Biztos volt benne, valami vicces történettel elütné a fájdalom élét...

A plébános misézni készülődött, amikor Móricka kopogtatott. Felderült az arca, azt hitte, ministrálni jött. Kedvelte Mórickát.

- Dícsértessék a Jézus Krisztus! - köszöntötte Móricka.

- Mindörökké, ámen! Mi járatban, fiam ?

Mórickának erőfeszítésébe került a történetet előadni, valahogy túljutott rajta, felsóhajtott megkönnyebbülve. Az öreg plébános átkarolta, ráemelte vizenyős tekintetét.

- Fiam, a jó Isten magához szólította...

Mórickából kirobbant a felháborodás.

- A fenét, lasszóval fogta meg !!

G Menta Éva: Csillagodra hajol

estharangdallamán
vágyott érkező
tüzeddé válni
tüzedből szórni
rongyos lelkünk
napodra kiöltözőn
töredezőn mondott
remegő szeretet
szívünk ablakán
kinyílt
nem létező mása
ég és föld között
időtlenséged míg felragyog
fénylőnzengő asztalodnál
azon a lábnyomon
felismerésünk vágyott
rejtelem
add még

2017. december 8., péntek

Ruszka Zsolt: Szerelem

Eljött a nagyon nem várt nap reggele. A férje temetésének a napja. Keveset aludt. Csak forgolódott egész éjjel. Egyszerre sok minden zúdult a nyakába. Hogyan tovább? A legnagyobb gondját két leánya jelentette. Velük mi lesz? Az egyik tíz a másik tizennégy éves. Apa nélkül hogyan fognak felnőni? Csendesen fölkelt, kiment a konyhába. Főzött magának egy jó erős kávét. Szerette a férjét. Ezért nagyon, de nagyon haragudt rá. De amikor megtudta mi is történt igazán, elszállt a haragja. Helyette elfogta egy furcsa félelem.

Istenem, milyen világban élünk? Nem is vagyunk tudatában a modern technika hordozta veszélyekre. Tragédiák kell történjenek ahhoz, hogy ráeszméljünk, hová is vezethet ez. A férje ezelőtt fél évvel, egyik napról a másikra, furcsán kezdett viselkedni. Esténként, ahelyett hogy odabújt volna hozzá, vagy a leányaival törődött volna, a Facebookon lógott. Amikor látni akarta mit is néz, mindig elutasította. Arca ki volt pirulva. Úgy viselkedett, mint egy kisfiú, akit rajtakapnak maszturbálni. Tudta rögtön, egy másik nő lehet a dologban. Érezte, zsigerei jelezték. De tehetetlennek látta magát. Bűntudat kezdte gyötörni. Hol tévedtem?- tette fel a kérdést.

Egy hónap telt el így kétségek között. Utólag visszatekintve rémálomnak tűnt. A második hónap elején, a férje bejelentette, elválik. Egy hét alatt elköltözött a házból. Olyan gyorsan történt az egész, fel sem tudta dolgozni. Csak sodródott az árral. Leányai fele fordult, próbálta kitölteni az űrt önmagában. Újabb három hónap szaladt el, közben lassan visszatért belé az élet. Ekkor jött a hír. A volt férje öngyilkos lett. Hagyott neki egy levelet. Kortyolt egyet a kávéból. Rápillantott a faliórára. Hajnali öt óra. Elfogta a sírás. Hangtalanul zokogott. Lelke kiadta magából a fájdalmat. A levél egy megtört férfi vallomását tartalmazta. Különösebb céltudatosság nélkül nézegette a Facebookot. A szeme megakadt egy nő profilképén. Első látásra tetszett. Rákattintott a nő fényképeire. És ahogy nézegette, nézegette, egyszer csak fellángolt benne a szerelem. Napról napra erősebb lett. Józan gondolkodása a háttérbe szorult. Teljes elméjét a nő töltötte ki. Róla ábrándozott, álmodozott éjjel nappal. Megszállottá vált. És egy nap elhatározta, megkeresi, ha belepusztul is. Elhagyta feleségét, két szép leányát. Három hónap keresés után talált rá a házra, amely címként szerepelt a Facebookon. És itt hidegzuhanyként érte a valóság. Két éve meg van halva a nő. Akibe beleszeretett, és akiért elhagyta családját. Mikor rájött mit is tett, nem tudta magának megbocsátani. Viszont levelet hagyott hátra feleségének. Hátha ő legalább meg tud bocsátani neki.

Virradt. Kata összeszedte magát. Nem gondolkozott a jövőn. Kezdte megtanulni, elég minden napnak a maga baja. Egy dologban biztos volt. Megbocsátott a férjének. Azt vette észre mosolyogva megy leányait ébreszteni. És szíve szerint, abban a sötétkék ruhában fog menni a temetésre, amely a férje kedvence volt. Hiszen olyan világban élünk, ahol néha jobban jár az aki meghal, mint az aki él. És még egy halott is okozhat tragédiát!!

2017. december 6., szerda

G Menta Éva: Érted Karácsony

ha tudnám nélküled osztani

mert azon a helyen érted betelt

kicsit eltévedtem hiába is mondanám

hangom dallamán ezernyi

egyirány

mint örök beteg

egyformán és szépen

csendes álomban

minden imát

hozzád lop

2017. december 3., vasárnap

Ruszka Zsolt: Bóbita

Szemétkukának

az élet bundasapkát

vett ajándékba.

Fotó: Ruszka Zsolt

Ruszka Zsolt: Luther

Vezekeltél elég sokat, békédet nem lelted,

egy reggelen Isten szava érintette lelked.

Rádöbbentél bűneid nem is érdeklik az Úrat,

új gondolataidat ezért szegezted kapura.

Sz.Orosz Mihaly: Ha vársz

Lázadó lelkem hányatik

háborgó tenger fölött,

én még őrzöm az álmaid

ha fáj, hogy már nem jövök.

Valahol túl a mindenen,

ott ahol az éj szakad,

egy csillag világít nekem,

vagy ott ragyogsz te magad.

Valahol túl a mindenen

háborgó ködök között,

én még őrzöm fényedet,

ha vársz, s én már nem jövök.

Ruszka Zsolt: Mózes

A pusztában megérintett az Istennek ujja,

azt gondoltad, hogy a bokrot a Passzát szél fújja.

Hang hallatszott, rájöttél hogy, tévedtél egy nagyot,

valaki meg így szólt, hát vagyok, aki vagyok.

Mészáros Mária: A büszke mátyásmadár

Mátyás Matykó a kertben,

napozik októberben.

Kék csíkos tollazatán

szikrázik a napsugár.

Hirtelen a bokorban,

kulcsos dió lepottyan.

A büszke mátyásmadár,

diót törni nekiáll.

Kopogtatja a diót,

a finom ennivalót,

de a dió konokul,

ellenáll és elgurul.

Gyorsan csőrébe kapja,

reméli elroppantja,

de a dió kemény dió,

nem mátyásmadárnak való.

Messze dobja haragjában,

aki ügyes s megtalálja,

hozza ide, meghálálom,

mikor lesz diós kalácsom.

Sepsiszentgyörgy, 2017.11.28.

Mészáros Mária: Boldogság

A kisegér cincogva

kiscipőjét pucolja.

Az ablakba kiteszi.

Minden percben kérdezi:

,,Jön-e már a Mikulás

az az öreg nagycsizmás?"

Hoz-e neki mogyorót,

száraz diót ropogót,

dirib-darab kenyeret,

finom süteményeket?

Kicsi szíve úgy dobog,

soha nem volt ily boldog!

Kolozsvár, 2012.12.06

Para Olga: Szenvedély

Barátnőmnek

nem kávézom – csak vegetálok –

s míg képzelt párája beleng

– ez volt napjaink közös

ünnepélyes perce –

s le kell mondanom Rólad is

rólad is: Szenvedély…

(Lele, 1984)

Mészáros Mária:Itt a tél

Kicsi tündér közeleg,

kíséri angyalsereg.

Ezüst a ruhácskája,

fehér a topánkája.

Fején díszes korona,

csillagokból kirakva.

Vállán puha hóbunda

nem fázik meg alatta.

Fátyla lenge zúzmara

Két kis cinke hordozza.

Átsuhan a föld felett,

havat szitál, s örömet.

Kolozsvár, 2012.12.08.

Demeter Mária: Álom téli tájban

A magosban kering, szemablakocskákra száll, betölti határtalanságuk, ami már nincs, mégis szüntelen nő: az örök Múlt. Mi is ott voltunk a régi szép havazásban…

—

Ibolyahóban,

az éj pehelytükrei közt

kopogva bolyong.

—

Ápolgatom nyugalmam a sehol-semmilebegésben, halálra ítélve, az egyetlen szabadságra.

Ó, olvadófényeshavazás.

2017. november 27., hétfő

Ruszka Zsolt: Ajándék

Megfagyott virág,

álmaimat melléje

akasztom dísznek.

Sz.Orosz Mihály: A remény

Hullanak, mind lehullanak a tájban,

lassan libegve a csupasz föld felett,

szétszóródva az őszi hervadásban,

csak hullanak a sárgult falevelek.

És az elmúlás mély-vizébe lát,

ahogyan árván halad át az égen,

fényében didergőn állnak a fák;

a Nap mint átszáll a sárga vidéken.

Majd megérkezik az ólomszínű est

és a fák könnye a földre lecseppen.

A szív, szívben menedéket keres,

s remény bolyong a végtelen éjben.

Ruszka Zsolt: Lelki élet

Téblábolok, miközben ismeretlen vizekre evezek,

a táj gyönyörű, de én csak ismételgetem a nevedet.

Éjszaka kikötöttem egy csupasz sziklához ladikom,

csillagok közt járva kezed nyomait kutatom...

Vihar lesz az óceánon, a közelben senki sincs,

magányomban a szívemről lehullott minden bilincs.

Orkán tombolt, az égbolton villámok cikáztak,

szívemben a gondolatok csúnyán bőrig áztak.

Nevetek magányomban, és kacsintok a holdnak,

nem tudom, hogy mit fog hozni majd a holnap.

Ezért egyre inkább a jelenben élek,

s Istentől minden nap csak egy csókot kérek.

Sz.Orosz Mihály: Lázadók leszármazása vagyok

Ady Endre emlékére

Lázadók leszármazása vagyok,

fejemre hullnak vérző csillagok,

szívem sóhajok ezrétől remeg,

lelkemet ülik síró fellegek.

Az elnyomott gondjától vagyok bús

amint az ég, ha felhőktől borús,

ha néha a víg-öröm elered,

örülök én is, hogy örülhetek.

Ha kérditek, hogy most hol vagyok?

elemésztenek vesztes háborúk.

De ha meg unod szegénységedet,

a harcba akkor teveled megyek.

Vállamra veszem fakó éltemet,

ha eltaposnak újra éledek!

És hogyha szidnak nem hallgathatok,

hogyha rám törnek, visszavághatok!

Szívem sóhajok ezrétől remeg,

lelkemet ülik síró fellegek.

Fejemhez csapódnak vérző, bús dalok,

lázadók származása én vagyok.

Közönségtalálkozó: Lukács sándor (Lucky )

A kör ez évi utolsó közönségtalálkozóján Lukács sándor (Lucky ) grafikus művész életútját mutatta be László Károly (Puki bácsi) Pro Urbe-díjas színművész.